Ide NE utazz: Thaiföld, Mexikó, Svájc

Vigyázat, szubjektív sorok következnek! ;)

Imádok utazni, különböző kultúrákat megismerni, szeretem eldugott kisvendéglőkben megkóstolni a helyi ízeket, vagy csak piacokon bóklászni. Az utazásaim nagy százalékáról felejthetetlen élményekkel tértem haza. Van olyan hely, ahová visszavágyom. Van, ahová vissza is mentem, akár többször is. Nyilván a világ ezen csücskei a habitusomnak jobban megfelelő helyek!

De az általam megélt, megtapasztalt benyomásokon nyugszik. Ezen tapasztalások alapján kijelenthetem: három olyan ország van, ahova egészen biztosan soha többé nem teszem be a lábam.

Sodoma és Gomora

Az első ország a feketelistámon: Thaiföld.

Tévedés ne essen! Mindig utánanézek, hova utazom. Azt is tudom, milyen kulturális és egyéb különbségek várnak rám.

Erről az országról is sok jót és rosszat láttam, hallottam, de úgy gondoltam, hogy a puding próbája az evés! Lássuk, hogy nekem mit nyújt.

Azt tudtam, hogy Bangkokban számomra egy nap is túl sok lenne. Így úti célunk a kicsit nyugodtabbnak tűnő apró sziget, Koh Samui lett.

Kedvesek, de mégsem azok?

A helyiek mosolya csak addig szól, amíg a vendég el nem lépett mellőlük. Napokig figyeltem ezt a fenomént... Ami amúgy remek arctorna. Lehetséges, hogy ezért nem ráncosodnak olyan hamar?

Ez talán még vicces is, de amit kirándulásaink alatt láttunk, az nem az.

Én már csak amolyan vaskalapos asszonyság vagyok. Nem tudom, és nem is akarom tolerálni a minden jó ízlést nélkülöző devianciát. Még akkor sem, ha ezzel azonnal a homlokomra kapom a bélyeget.

Itt pedig úton-útfélen belebotlottam. Pia, szex és drogok! Gyereklányok és annak látszó nők, és nőnek öltözött férfiak strasszáltak mindenhol, és meglehetősen tolakodóan árulták testüket. Így még félrenézni sem lehetett.

Mielőtt valaki azzal az érvvel hozakodna elő, hogy a szegénység következtében indult virágzásnak a szexipar, előrebocsátom: nem hiszek abban, hogy a nyomor ellen az lenne az egyetlen megoldás, hogy kiárusítják lányaikat és fiaikat!

Lenne még nyekeregnivalóm erről az országról, de a leírtakhoz képest a többi csak amolyan fehér nő nyafogás.

Indiánok földjén?

Amióta Passuth László 'Esőisten siratja Mexikót' című regényét olvastam, vágytam rá, hogy láthassam az azték kultúra országát, Mexikót! Annál is inkább fájó volt a csalódás, amit az ország okozott.

Mivel nem szeretem a turista gettókat, ritkán szállok meg all-inclusive szállodában. Mindenesetre úgy alakult, hogy Mexikóban egy ilyen helyen laktunk. És annak ellenére, hogy elméletileg minden benne volt az árban, bizony jattolni kellett a pincérnek, mert különben lazán kijelentette:

Gondoltam, sebaj, ha meglátom az azték emlékeket, azok majd elfelejtetik mindezt és a papundekliből összetákolt Velence, Párizs és egyéb imitációk gyomorforgató látványát.

Azonban ahol keresztülautókáztunk a látványosságok felé, ott akkora nyomort, elképesztő koszt, és szó szerint állati körülményeket láttunk, amit azelőtt soha sehol. Amikor egy közértben egy döglött patkányra léptem, már felsikítani sem tudtam.

Elgondolkodtam: micsoda kultúrájuk volt az itt élő indiánoknak...! És mindez vajon hová tűnt?

Óra, csoki, pénz - lélek nélkül!

Egy kicsit közelebb rukkolok, és a harmadik sosem-akarom-látni országról is ejtek pár szót. Nyilván sokakat meglep, hogy a világ egyik leggazdagabb és legdrágább államáról - Svájcról - van szó.

Volt szerencsém hosszabb időt Svájcban tölteni, és így mélyebb benyomásokat szerezni. Bejártam az ország jelentős városait: Zürichtől, Luzernen keresztül Genfig. Minden városuk szép - de nem több. Valahogy nem fogott meg a hangulatuk, és mindig maradt valami hiányérzetem.

Igazán különös érzés ez ott, ahol minden ragyog. Az utca kövéről akár enni lehetne! Minden úgy működik, mint a svájci óra: ha netalán a vonat egy percet késne, bejelentik azt, és elnézést kérnek.

Különösen működnek... Minden hezitálás nélkül képes átlépni rajtad és bőröndödön a talpig Boss öltönyben pompázó fiatalember a vonaton - ha éppen fennakadt a lépcsőbe a szoknyád -, anélkül, hogy segítene. Amúgy egyetlenegyszer sem találkoztam olyan svájcival, aki segített volna felemelni a nyavalyás bőröndömet.

Talán az egyetlen város Bázel, amiben van egy kis spiritusz, és nem olyan idegenül steril.

Megcsodáltam a szenzációs műkincseket, élveztem barátnőm társaságát és elhatároztam, hogy soha többé nem lépem át a határt, merthogy van számos más hely, ahova visszavágyom. Vagy amit még nem láttam.

Nyitókép: iStockphoto