Sosem késő munkát váltani!

A biztonságérzet mindennél előrébb való, és jobb a biztos rossz, mint a bizonytalan jó, ami kockázattal jár. Hosszú éveket, évtizedeket vesztegethetünk el egy megalázó kapcsolatban vagy egy olyan munkahelyen, ahol a vasárnapi pihenés már a hétfőtől való undorral telik.

Volt ott egy huszonéves lány, karikás szemekkel, nyúzott arccal, akinek öt éve az volt a feladata, hogy feltöltse a tejespultot. Öt éve. Azt mondta, hogy neki már nincs lehetősége kitörni. Jó volna egy érettségi, de nem fog beiratkozni, mert neki már mindegy. Ez teljességgel elborzasztott.

Belegondoltam, hogy amikor én a kis háromszáz eurómmal felültem az hurghadai járatra, hogy szerencsét próbáljak, ez a lány épp a kefirt meg a tejet rámolta. Amikor elvesztem a Fülöp-szigeteken hónom alatt egy kenyérpirítóval, ez a lány épp a romlott tömlős sajtokat szedte ki a pultból. Amikor apuval ültünk a gízai piramisok alatt, ő kékre fagyott ujjakkal didergett a hűtőpult felett, és a vajasdobozokat rendezgette.

Ez volt az egyik legszomorúbb gondolat, ami valaha is megfordult a fejemben. Nem azért, mert derogál a hétköznapi munka. Számos oka lehet annak, hogy miért jó egy tejespultban dolgozni: mert hosszú idő után végre találtál munkát, és tök büszke vagy magadra, mert suli mellett dolgozol, mert egyedül neveled a gyerekeidet és dolgozol értük, vagy tanulsz, hogy feljebb léphess.

De ez nem ilyen eset volt. Ez a helyzet igenis szomorú, mert ez a lány gyűlölt bejárni, amióta felvették. Egyszerűen lemondott saját magáról. Állítása szerint semmi nem állt az érettségi és a továbbtanulás útjába, sőt, még a munkahelyváltástól sem tartotta vissza semmi - mégsem tette. Lehetőségek sora haladt el mellette, amiket nem vett észre a pultba hajolva. Elvesztegetett majdnem kétezer napot az életéből, és valószínűleg még mindig ugyanazt teszi.

Azt vallom, hogy minden munka egyformán fontos, és mindenki találhat egy szívéhez közel állót, amire büszke lehet. Az a lényeg, hogy jó érzéssel töltsön el az, amit csinálsz.

Álmodozz nyugodtan!

Képzelj el egy olyan munkát, amit szívesen csinálnál! Hagyd, hogy beférkőzzön a gondolataidba! Puhatolózz, nézz utána! Nézegesd az álláshirdetéseket, olvasd el, mik a feltételek! Kérdezgesd az ismerőseidet, de a Facebookon sem szégyen ráírni egy idegenre, aki azt a munkát végzi, ami a vágyad, biztosan tud adni egy-két tippet.

Bontsd fel a nagy tervedet részcélokra!

Apró, pici lépésekre, melyeket folyamatosan kipipálhatsz, és így szemmel látható a haladás. Egy évek óta rossz munkába ragadt embernek az is nagy lépés, ha már gondolatban megfogalmazza, hogy mit szeretne.

De mindig adj magadnak határidőt!

Mert a cél határidő nélkül csak ábrándozás marad. Ha van cél, akkor viszont van hozzávezető út is.

Ami mindeközben a legfontosabb!

A legborzalmasabb munkahelyen is keress minden nap valami apróságot, amiért jó volt bejönni. Mert ha rosszkedvűen telnek a napjaid, akkor sokkal nehezebb erőt gyűjteni a változtatáshoz.

Nyitókép: Shutterstock