Mindannyian keressük, kutatjuk, néha meg is találjuk. Gondoskodunk egymásról, megértjük és elfogadjuk a másikat, összehangoljuk az életünk számos részletét. Emellett azonban sokakat feszít belülről egy másik motiváció, és ez nem más, mint a szexualitás. A szex az egyik legfontosabb örömforrás az ember életében, újra és újra át akarjuk élni. Sőt, újabb és újabb partnerekkel akarjuk átélni.
Hajt a kíváncsiság, az újdonság varázsa, az izgalom. Vannak szerencsések, akiknek a szexualitás élete nyugvópontra kerül, ha komoly kapcsolatuk lesz. De legyünk őszinték, a legtöbb ember pontosan úgy érez, mint a Neoton Família híres dalának meghatározó sorában áll:
"Leláncolnád önmagad, szabadságod mégis félted."
Bizony, sokakat feszít egy komoly belső ellentmondás. Vágynak egy komoly kapcsolatra, de a kalandozást sem adják fel szívesen. Különösen igaz ez a sokat emlegetett Facebook, vagy inkább Tinder generációra, hiszen a lehetőségek száma ma lényegesen nagyobb, mint korábban.
Mit lehet tenni, ha nem sikerül a megalkuvás? A felmerülő megoldások könnyen átláthatóak:
Utóbbit különösen a férfiak szeretik - bizony láttam már pár ilyet is.
Könnyű rásütni azokra, akik nem képesek beérni csak egy partnerrel, az "éretlen", a "gyerek", a "komolytalan" jelzőket. De mi lehet az oka annak, hogy ilyen vágyaik vannak? Csak a lelki éretlenség lehet a háttérben? Érzésem szerint a természet babrált ki sokunkkal. Igen, tudom, van olyan kapcsolat, amiben fel sem merül egyik félben sem, hogy bárki mást szeretne, még egy futó viszony erejéig sem. De legyünk őszinték, az esetek döntő többségében az emberek jelentős részénél ez nem tart tovább néhány hónapnál, esetleg néhány évnél. A szex evolúciós hajtóerő, az unásig ismert fajfenntartás motorja.
Viszont még a legelvetemültebb szoknyabolondok és a legforróbb vérű nők is vágynak egy igazán elmélyült kapcsolatra. De nem tudják teljesen lekorlátozni magukat azután sem, hogy találtak valakit, akivel igazán jól érzik magukat, akivel akár még családot is alapíthatnak. Tehát ki lehet jelenteni, hogy ezek a vágyak nem azért maradnak meg, mert nem találták meg az ideális társat, hanem annak ellenére. Úgy tűnik, hogy habár a szív foglalt, a test még vágyhat a szabadságra.
Érdekes módon amúgy sokszor az igazán promiszkuis emberek tudnak a leginkább szeretni. Nem tudom, hogy mi a megoldás, azt sem, hogy mik a pontos okok. De érdemes lenne ezzel a jelenséggel higgadtan foglalkozni a boszorkányüldözés helyett.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.