Úgy gondolom, nem támasztok irreális elvárásokat a leendő párommal szemben, hiszen tudom, hogy én sem vagyok tökéletes. Ugyanakkor léteznek olyan elengedhetetlen tulajdonságok, amik hiányában egyszerűen nem tudnék férfiként tekinteni az illetőre.
Az elmúlt években sokféle típusú férfival hozott össze a sors, ami hatalmas tanulási, tapasztalási folyamat volt számomra. Megfigyeltem, hogy bármennyire odavagyok valakiért, van valami, amivel kapcsolatban gyakran támad hiányérzetem. Ez nem más, mint az inspiráció. Azt szeretném, hogy a kedvesem arra ösztönözzön, hogy jobb ember legyek. Mert bár fontos az önmotiváció, néha elfogy a lendület. Korábban nem így láttam a dolgokat, de most olyan férfira van szükségem, aki szívvel-lélekkel tud lelkesíteni. És természetesen én is szeretném inspirálni őt.
Rossz érzés kételkedni valakiben, és azon agyalni, mikor mond igazat és mikor nem. Számtalan példát tudnék felhozni a virtuális ismerkedéseimből, de erre most inkább nem térek ki. A sok-sok csalódás után nekem az a legfontosabb, hogy feltétel nélkül bízzak a másikban, és biztonságban érezzem magam mellette. Ennek van egy másik vetülete is. Ha a párom hajlandó elmondani a véleményét, ha valamivel nem ért egyet, akkor tudom, hogy bízhatok benne, mert őszinte hozzám. Minden egészséges kapcsolat egymás támogatására épül. Én csak azzal a férfival tudok hosszú távon számolni, aki képes elmondani a legmélyebb érzéseit, és nem fél önmaga lenni.
Nem osztom azt a nézetet, hogy mindenkinek van humorérzéke. Igenis találkoztam már olyanokkal, akik egyáltalán nem értették a vicceimet, és annyira sótlanok voltak, hogy az már nekem fájt. Tapasztalataim szerint a férfiak többsége nem igazán értékeli a szarkasztikus és sokszor abszurd humoromat, ebből a szempontból nehezebb dolgom van a párkeresésben. Az ideális férfi számomra szórakoztató, kicsit bohókás, és nem veszi a dolgokat olyan véresen komolyan. Nincs kedvem együtt élni egy savanyú uborkával. Az csak a pörkölt mellé jó.
Aki hozzám hasonlóan keresi a szerelmet, az pontosan tudja, mit jelent állandóan kétségek között vergődni:
Vonzanak a kreatív egyéniségek, és csípem a sármos pasikat, de a szívem mégis attól dobban nagyot, aki a hülyeségeimmel együtt képes elfogadni. Aki imádja bennem, hogy néha gyerekes vagyok, harapdálok, csipkedek, máskor pedig előbújik belőlem a bölcs nő. Arra vágyom, hogy a páromnak úgy kelljek, ahogy vagyok, ne csak a jót akarja belőlem.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.