Vajon nő-e a nő, ha már nem menstruál?

Erre keresem a választ. De olyat, ami tényleg nekem és rólam szól. Szóval az alábbi szempontok alapján kezdtem el vizsgálni magam.

A nő attól Nő, hogy van gyereke

Nekem speciel van, de szerintem enélkül is nő lennék... Amúgy az egészet nem tartom egy nagy vaszisztdasznak. Egyrészt, mert akkor egy férfi is lehet attól férfi, hogy gyereke van. De hát ezt könnyen meg tudom cáfolni. Meg aztán, én soha nem éreztem azt, hogy ettől teljesedne ki a nőiségem. Igazából én vagyok az, akinek azért lett gyereke, mert gyereke az szokott lenni az embereknek. Amikor férjhez mentem, természetes volt, hogy ez következik. Fel sem merült, hogy nem. Magától értetődő volt. Akkor. Ma már tudom, hogy én nem vagyok az a nagy ősanya típus.

A nő attól Nő, hogy gondoskodik a körülötte élőkről- például főz

Ennél a pontnál többször is elbizonytalanodtam, hogy négy évtizede tévedésben élek, és én nem is nő volnék. Mivel utálok főzni, és nem is tudok. Persze csináltam, amíg tartott a házasságom, mert úgy neveltek, hogy ezt csinálni kell. Azt, hogy a szeretetet úgy mutatod ki, hogy kaját teszel elé.

A nő attól Nő, hogy látható biológiai jelei vannak, hogy nő

Erről annyit, hogy fiús testalkattal, fiús, rövid hajjal gyerekkoromban mindig fiúnak hittek, ezzel szemben a bájos arcú öcsémet lánynak.

A nő attól Nő, hogy NEM látható biológiai jelei vannak, hogy nő

Amikor 14 éves koromban menstruálni kezdtem, úgy éreztem, hogy most már én is csapattag vagyok. A felnőtt, érett nők közé tartozom. (Végre valamit kipipálhatok a "Mitől nő a nő?" listán!) Csak hát rohadtul szenvedtem tőle. Fél karomat odaadtam volna, ha néha-néha kimarad, és akkor biztosan nem fáj. Aztán fordult a kocka. Volt olyan időszak, amikor meg az volt az állandó stresszforrás, hogy biztosan megjön-e. Aztán meg megint az, hogy remélem, ebben a hónapban nem jön meg. Most ismét ott tartok, hogy várom. Nehogy már kimaradjon, akkor is, ha fáj.

Na, és itt meg is érkeztünk oda, ahol a part szakad... Mert mi van akkor, ha már nem menstruál a nő? Akkor az, aki addig nő volt, utána mi lesz?

Amikor ezt hallottam, akaratlanul is gyorsan végigfuttattam az agyamon: igen, én még nő vagyok. És szánakozva néztem azt a másikat, hogy "Jaj, de rossz neki, ő már nem csapattag..." És persze ez is olyan dolog, ami mindig csak mással történik meg, velem nem. Én egészségesen táplálkozom, sportolok, kiegyensúlyozott a szexuális életem, megbecsül a családom, a főnököm, szóval akkor nálam a klimax majd úgy jelentkezik, hogy észre sem veszem, és kábé hatvan éves leszek. Hát, nem. Ember tervez, a hormonok meg végeznek. Életemben nem ragaszkodtam ennyire hozzájuk. Biztatom őket, hogy működjenek, hogy ne adják fel.

Mert kiderült, hogy ha meg szeretnéd tudni, hogy milyen klimax vár rád, csak meg kell kérdezned anyádat és nagyanyádat. Én megkérdeztem. A válasz nem tetszett.

És hogy mi a tanulság?

Az, hogy minden változik, de a lényeg nem - ez a jó az elmúló években. Mert mindezek ellenére mégis nő vagyok - a listák meg kapják be! Akkor is nagybetűs Nő vagyok, ha nem menstruálok, ha nem főzök, ha kigyúrom magam, ha nem vagyok az a gondoskodó típus, és akkor is, ha nem én vagyok a világ legjobb anyukája!

Nyitókép: Shutterstock