Méltatlan búcsú a hormonrendszeremtől...

De, hogy ennyire durván hozod a tudomásomra, hogy hamarosan egyszer és mindenkorra vége közöttünk mindennek, nem méltó a közös múltunkhoz! Így zárszóként még muszáj előadnod egy néhány évig tartó műsort, "A kiszámíthatatlanság netovábbja" címmel?!

Volt idő, mikor szerettelek! Virágzásomban, kamaszkorom dacában és női öntudatom ébredésében, érésemben és boldog szerelmi állapotaimban. Sőt! Még akkor is, mikor éppen neked köszönhetően a padlón kúsztam lelkileg, és csak rád tudtam fogni a pszichés hullámvasúton való száguldásomat! Hol az égig rúgtál, majd minden kiszámíthatóság nélkül egyik pillanatról a másikra a béka hátsóját vizitáltam alulnézetből.

Elviseltem, hogy kiszámíthatatlanságod és változékonyságod miatt az évek során jöttek-mentek rajtam a kilók. Hiába volt minden diéta, és hiába lógott a sok rohanástól a nyelvem a térdemig, mégis trombitálhattam tele ezer zsebkendőt a tükör előtt állva.

Na de most... Így a finish-ben, nem viselkedsz velem korrektül. Nem használ neked az orvos, vajákos ráolvasás, természet által biztosított havi "köpölyözés". Jelen vagy, és kavarodást csinálsz az életemben. Úgyhogy, kedves hormonháztartásom, itt az ideje, hogy rendbe tegyük a kettőnk kapcsolatát.

Ígérem, nem foglak befolyásolni hormonpótló készítményekkel, hagylak működni, de kérlek, tedd könnyűvé nekem a fiatalságtól való elválást! Szépen csengjen le ez az időszak. Csak azt a csillogást hagyd meg a szememben, amelyből látszik, hogy az öreg bőr, meszes csont, sorvadó izmok ellenére - és mögött -, ott lapul egy szép és teljes élet fénye.

Nyitókép: iStockphoto