Az egész úgy kezdődött, hogy a férfiak társaságát sokkal szórakoztatóbbnak találtam. Velük lehet lóerőkről, kalandokról, a világ nagy dolgairól beszélgetni. Engem is ilyen dolgok érdekeltek - ez eddig még abszolút belső késztetés eredménye.
Csak aztán elkezdtem hallgatni a beszámolóikat a párkapcsolataikról, tanúja voltam a tízpercenként ismétlődő "Mikor jössz már haza?" telefonoknak, és rengetegszer voltam féltékenység tárgya is. "Nő is van a társaságban? Ki az? Biztosan akar tőled valamit!"
Hát ilyen egy nő?! - gondoltam elkeseredetten.
Idővel mind házisárkánnyá változnak, akiknek nincs saját élete, és a férfit cseszegetik csak azért, mert annak nem szűkül le az érdeklődési köre kizárólagosan a párjára? Aztán szülnek, anyufrizurát vágatnak, és apának hívják a férjeiket. Beszédtémájuk kizárólag a szolárium, a háztartás, meg hogy zöldet kakilt a gyerek? Na neeee... Ha ilyen egy nő - mert mindenkinek ilyen a nője -, akkor én nem akarok nő lenni! Véletlenül sem szerettem volna, hogy összetévesszenek egy ilyennel, így hát szép lassan befiúsodtam.
Jöttek az oldalzsebes nadrágok, a sportcipők, és valamilyen megmagyarázhatatlan vonzódás a fiús dolgok iránt. Búvárkodás, repülés, katonaság, stb. Nekem központi kérdés volt, hogy mindent meg tudjak oldani egyedül. Hiszen ha el tudok vezetni tíz búvárt a víz alatt, akkor nehogy már ne tudjam a szatyromat is felcipelni a tizedikre!
Végül a fiúk is befogadtak. Ami egy bizonyos mértékig szórakoztató volt, csak aztán jöttek a fülem mellett eleresztett disznó poénok, a "Mert te úgyis fiúsítva vagy!" vállveregetések. Sőt, egyszer elhangzott, hogy "Eszti, te kurva jó nő vagy. De csak második látásra." Majd biztatóan megpaskolta a karomat az egyik haverom. Hát igen. Ha fiúként viselkedsz, akkor akként is fognak kezelni. Te leszel a havercsaj, és maximum egy olyan pasit szedhetsz össze, aki odaböfög az orrod alá, és simán végignézi, ahogy szenvedsz a beszorult kávéfőzővel, amit nem tudsz kitekerni.
Aztán egy igen érdekes esemény hatására fedeztem fel újra a bennem élő nőt: katonának álltam. A seregben értettem meg, hogy mit is jelent nőnek lenni. Sokkoló volt a felismerés, hogy a nőiességet egyenruhában, kiképzés közben is meg lehet ám élni. Onnantól kezdve pedig engedtem, hogy a fiúk vigyék a felszerelésemet, mert láttam, hogy boldogok tőle, és nekem is kényelmesebb volt így róni a kilométereket a hegyekben. Végre én voltam a gyenge nő. Ösztönből.
Csessze meg a világ, én mégiscsak nő vagyok. Nem is akármilyen!
Bízom benne, hogy nem mindenkinek kell nyakig elmerülnie a férfiak világában, hogy felismerje a saját nőiességét. Mert ez a felismerés fantasztikusan felszabadító érzés.
Hiába tudnám megoldani a dolgokat egymagam is, én már nem akarom bebizonyítani egy férfinak sem, hogy érek annyit, mint ők! Hiszen én nem versenyzek, nem harcolok, nem ellenük lázadok. Én a hülyén viselkedő nők ellen lázadok! De ez nem azt jelenti, hogy fiús lánynak kellene lennem - és kiderült, hogy nem is vagyok az: nem én akarok lenni az erős váll, hanem nekem kell egy. Az a nő akarok lenni, akinek valaki azt mondja, hogy "Nyuszika, bízd csak rám, minden rendben lesz!" Mert a férfiak értünk, nőkért vannak, és mi értük. És szükségünk van rájuk akkor is, ha már nem kell mamutra vadászni, és nincs ellenség sem, aki ránk törje a várkaput.
És hogy mi a tanulság? Az, hogy ha Férfit akarsz magad mellé, akkor bizony Nőnek kell lenned! És nem attól leszel nő, hogy házi minidiktátorként erőszakoskodsz, és házsártoskodsz a pároddal. De az is tény, hogy fiús ruhákban káromkodva és disznó vicceket mesélve nehéz lesz megélned a feminin, lágy oldaladat.
Na de mitől nő egy nő? Akkor is, ha nem cicababa, hanem egy farmeros-sportcipős lány? Bármitől, ami a férfiakban nincs meg.
A férfiak praktikusak: zsebben tárca, mobil, kulcs. Míg egy nő meglátja az értéket abban a játékosságban, hogy csupa haszontalan holmival díszíti fel magát. Ilyen lehet például a smink, az ékszerek, a hajdíszek, a frizura - amit összevissza fúj a szél, a szemedbe lóg, de legalább jól néz ki -, a retikülök, amikben elfér a fél világ, a harisnya, ami egy használat után kiszakad. Satöbbi.
Attól, hogy van benne egyfajta finomság: a kommunikációjában, a mozdulataiban, a viselkedésében. Nem erővel képviseli a dolgokat, ahogy a férfiak. Ez minden cselekedetében visszatükröződik: abban, ahogy lép, a hangsúlyban, ahogy beszél, és abban a mozdulatban is, ahogy feltúrja a gigászi retiküljét, hogy előhalássza a lakáskulcsát - természetesen a csavarhúzó, a tampon és a banán alól.
Sőt, többet is mondok. Erős nőként is lehetsz nőies, meg akkor is, ha kőgazdag vagy és sikeres, vagy éppen valami tök férfias szakmát űzöl. Sőt, ordenáré körülmények között is maradhatsz igazi, nagybetűs NŐ - bár hulla részegen úgy belemászni a mosogatótálcába, hogy közben bájos és kifinomult maradj, csak Audrey Hepburn volt képes, az Álom luxuskivitelben című filmben.
Persze férfias terepen nehéz megtalálni azt az apróságot, ami minden körülmények közt Nővé tesz. Ezért én azt ajánlom, hogy keress magadnak egy hozzád közel álló, ízig-vérig nő példaképet! És bármilyen helyzetben nyugodtan kérdezd meg magadtól, hogy mit tenne Audrey Hepburn/Angelina Jolie/Madonna, stb., ha most a helyemben lenne? Nekem ez a módszer bevált.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.