Időpocsékolás vs. passzív pihenés

Természetesen nem kell senkinek bevallani, leírni vagy hangosan kimondani. Bőven elég, ha veszed a fáradságot, leülsz, és őszintén elgondolkodsz. Félreértés ne essék, egy percig sem gondolom azt, hogy teljes mértékig el kellene zárkóznunk a közösségi média világától! Miért is mondanám, hiszen - egy online újság munkatársaként - ezzel magam alatt vágnám a fát. Egyszerűen csak arra szeretnék rávilágítani, hogy az embernek szüksége van semmittevésre. Azokra a percekre, netalán órákra, amikor csak úgy van. Nincs elvégzendő feladat, nincs e-mail csekkolás, nyomkodás, lájkolgatás, stb. Csak a most van. Úgy, ahogy éppen jólesik.

A baj ott kezdődik, hogy módszeresen le lettünk szoktatva a passzív időtöltésről. Helyette rászoktunk az időpocsékolásra. Holott általában a legtöbb problémánk abból fakad, hogy nincs időnk. Nincs idő meginni nyugodtan egy kávét, nincs idő leülni és kellemesen megebédelni. Nincs idő még a legalapvetőbb dolgokra sem. Hiszen észrevétlenül bekúszott az életterünkbe egy csomó teljesen felesleges időrabló tevékenység.

Mindemellett nem gondolom azt, hogy ne lehetne változtatni. Igenis hiszek abban, hogy befolyásunk van a saját életünkre. Mi több, a körülöttünk élőkére is. Hiszen a példamutatás erősebb bármilyen hegyi beszédnél. Nem is kell nagy dolgokra gondolni, bőven elég, ha kicsi lépesekkel haladsz. Mondjuk, napi 5 percet szánsz tényleges semmittevésre. Ha szükséges, akkor írd be a naptáradba, emlékeztesd magad! Hidd el, idővel kialakul benned az igény, és magadtól is rájössz, hogy milyen jótékony hatással bír az életedre.

• Emlékszel még, hogy milyen csak úgy hanyatt vágódni a fűben, bámulni a felhőket vagy éjjel a csillagokat, a Holdat?
• Esetleg eldőlni a kanapén és zenét hallgatni?
• Csak úgy, mert jólesik. Céltalanul sétálni a városban?
• Leülni egy padra, és csak úgy nézni ki a fejedből?

Érdekes módon gyerekként még pontosan tudjuk, hogy mikor mire van szükségünk. Aztán a felnőtt lét útvesztőjében szépen, lassan megtanuljuk elnyomni a belső hangunkat, amit a fogyasztói társadalom jól ki is használ. De nem az a megoldás, hogy iktassuk ki a csúnya, gonosz fogyasztói társadalmat. Legalábbis én nem így gondolom. Szerintem az egyetlen járható út, ha megengedjük magunknak az elcsendesedést, és ezzel párhuzamosan ügyelünk arra, hogy az időrabló tevékenységeket kiiktassuk.

Nem kell azonnal, csak apránként. Először nyakon kell csípni, hogy hol és hogyan veszik el az időnk, aztán pedig meg kell tanulni az értékes szabad perceket jól kitölteni. Mert mit is csinál a jelenkor rohanó világának embere, ha akad egy szusszanásnyi szünete? A kérdés költői.

Például ezzel már kezdheted is. A következő ilyen pillanatban állítsd meg a mozdulatot, és azt a fél percet használd arra, hogy nem csinálsz semmit! Tudom, hogy bután hangzik, hiszen azt sulykolják belénk, hogy folyamatosan tenni kell, menni kell, hajtani kell, mert különben elrohan mellettünk az élet. Közben pedig pont az ellenkezője igaz.

Nyitókép: iStockphoto