Egy közepesen sikeres blogger tapasztalatai

De mint mindenhez, a blog indításához is kellett egy "jó sztori" - és ez mi más is lehetett volna a netes kihívások évtizedében, mint egy ilyen megmérettetés? Döntöttem: négy hónapon át csak növényeket eszem, közben pedig alaposan megfigyelem a külső-belső történéseket,és közvetítek. Mindenről. Ebből lett az Éhes Joló blog.

A szülinap alkalmából pedig végigpörgettem, mi az, amit a blogolás tanított nekem - magamról.

1. Van egy belső szobám!

Ha éppen mindentől és mindenkitől égő tűszúrásokat érzek az agyamban, leülök írni. A gondolkodás és az összpontosítás csodát tesznek ezzel a szervünkkel - érdemes gyakran alkalmazni őket! Az írástól megnyugszom, feltöltődöm és a puszta lézetés sem olyan már, mint végtelenül körözgetni az utolsó éjszakai buszon. Mindenkinek javaslom, hogy találja meg a saját belső szobáját, és matasson ott, amennyit lehet! Én például itt tervezem meg a heti menüt, a következő posztot, itt kísérletezem ételekkel, itt fotózok, videózok, vágok, szerkesztek, és innen posztolok.

2. Áhá, hogy ez én vagyok?!

Van úgy, hogy nincs ötletem, miről is szóljon a következő szöveg, csak leülök a billentyűzet elé, és nemsokára engem is meglepő humor vagy ötlet érkezik a virtuális papírra. De van olyan is, hogy hosszú percekig bámulom a képernyőt, miközben a fejemben egy neon színű "SEMMI" felirat vibrál. A tartós ötlettelenség legjobb ellenszere, ha nem is akarjuk megoldani a helyzetet: ilyenkor kell körbefutni a hegyet, tölteni egy fröccsöt vagy hódolni mindenki kedvenc hobbijának, az alvásnak. Ne legyen lelkiismeret-furdalásod, holnapra úgyis minden a helyére kerül: lesz ötlet, lesz lendület, lesz eredmény.

3. Ja, hogy ez nem én vagyok...

Ez az önismeret sötét oldala: amikor egy bizonyos kabát túl szűk vagy túl nagy, de mindenképpen rossz viselni. Én például nem vagyok az az ügynök típus, aki még a kopasz tengerimalacnak is eladja a villanyborotvát. És bár ebbe az "egészségtudatos blogger" szerepbe beleférne, én mégis képtelen vagyok mindenkinél az örök élet receptjével házalni. Pedig a szélsőségek és a kizárólagos megoldások könnyebben kapnak címkéket és találnak elszánt követőkre.

4. Közösségi média - másképpen

A blognak az Instán is létrehoztam egy saját profilt, amivel a posztoláson túl az azonos érdeklődésű felhasználók körül sündörögtem. Egy kis idő után teljesen új arcát mutatta a felület: erős közösségeket és tehetséges bloggereket találtam. Nemcsak a tudás, hanem a szeretet is áramlani kezdett felém - és mindenki más felé is, aki posztjaival becsatlakozott ebbe az online párbeszédbe. Lehet ezt felszínesnek nevezni, de könyörgöm: az embernek nem csak lelkizős gyerekkori barátokra van szüksége!

5. Ó, az a mindig elfolyó idő

Elismerem, hogy egy év alatt a blogból sokkal több mindent ki lehetett volna hozni - de másfél munkahely, rendszeres sport és a magánéletem mellett ennyi fért bele. Megtanultam to-do listával indítani a napot, amin a bloggal kapcsolatban olyan egyszerű tételek szerepelnek, mint "borsót venni az esti poszthoz" vagy "válaszolni XY-nak". Óriási eredmény, hogy mindenhol tartani tudom a határidőket, a barátaim még felismernek, és a pasimmal sem felejtettük el, milyen beszélgetni egymással. Másfelől pedig nagyon rossz, hogy kismillió ötletem van a bloggal kapcsolatban, és csak egy töredékére jut idő.

+1 Amit szenvedélyből csinálsz, az mindig valami jót hoz

Itt persze nem a káros szenvedélyekről van szó, hanem arról, ha valamit szeretetből és rendszeresen csinálsz, akkor vele kapcsolatban egy csomó jó lehetőség megtalálhat. És általában meg is talál! Ez nemcsak üres közhely, hanem a blogolás tényleg közelebb hozhat a legmerészebb álmaidhoz: többek között a blognak köszönhetem a SHE.hu-t is...

Nyitókép: iStockphoto