Talán 10 éves lehettem. Emlékszem, hogy mennyire össze voltam zavarodva, ugyanis én is így születtem.
Az ember szeret úgy élni, mint a többiek. Nem kilógni a sorból, "normális" életet élni. A hagyományos, "természetes" születési és fogantatási mód pedig nagyon erős mintaként él az emberek fejében. Főleg azért, mert régen csak a hüvelyi úton történő világrajövetel létezett, így az évezredek alatt ez rögződött. És ami egyszer rögződik, azt nagyon nehéz megváltoztatni.
Ám idővel az orvostudomány fejlődött, jött a császármetszés és a lombik. Olyan babák is megszülettek, akiknek azelőtt esélyük sem lett volna. Azonban ezek a gyerekek nem a régi, "jól megszokott" módon jöttek a világra. Ami pedig a normálistól eltér, azt általában nem szeretjük, és gyorsan megbélyegezzük...
Az, hogy mit gondolunk arról, hogy a fogantatás vagy a születés módja mennyire befolyásolja életünket, vallásonként, kultúránként és felfogásonként változik. Valaki szerint mindent eldönt életünk első 9 hónapja, mások pedig az utána levő 18 évre teszik a hangsúlyt.
Egy valami azonban biztos: egy gyerek semmilyen módon nem tudja befolyásolni az első 9 hónapját. Sőt, megvédeni sem tudja magát. És hát nem túl elegáns úgy megbélyegezni valakit, hogy az egyrészt nem tehet arról, amiért megbélyegezzük, másrészt még védekezni sem tud...
Manapság minden divatos, ami természetes. Ami tök jó. A probléma ott kezdődik, amikor nemcsak támogatjuk a "természetes" dolgokat, hanem elítéljük a "nem természetes" dolgokat. A gyerekkoromban olvasott cikk szerint a császáros babák nem lesznek teljes értékű emberek. Egyszerűen hiányzik belőlük a hüvelyi szülés alatt kialakuló életösztön, ami erőssé tenné őket. Gyerekként ez azért nem kicsit sokkolt. Persze akár legyinthetnénk is, hogy azóta eltelt két évtized, és egy egész generáció császáros baba nőtt fel. Akik közt ugyanolyan arányban vannak erős és gyenge, okos és kevésbé okos, életrevaló és kevésbé életravó emberek, mint azok közt, akik hüvelyi úton jöttek világra.
Aztán meglepődve olvastam egy császármetszésről szóló cikkünk alatt a kommenteket. Csak úgy záporoztak az ítélkező, kirekesztő hozzászólások. Ki az anya, ki a gyerek felett tört pálcát. De egyben egyetértettek: nem ez a születés normális módja, ezért szerintük elítélendő.
Így visszatekintve a "nem életrevaló" címke, amit császáros babaként kaptam, a kanyarban sincs ahhoz képest, amivel a lombikbabáknak kell szembenézniük. Mivel a "természetesség" legnagyobb hívei szerint belőlük nemcsak az "életösztön" hiányzik, hanem egyenesen a lélek. Sőt, mivel hideg, steril környezetben fogannak, egyáltalán nem képesek szeretni. Igen, jól olvastad, kedves olvasó. Vannak olyan emberek, akik szerint egy csecsemő nem tud szeretni...
Hogy tényleg megmásíthatatlanul meghatározza-e egy ember életét a fogantatása vagy a születése, erősen kétlem. Egy pedig biztos: senki sem rosszabb vagy jobb a másiknál azért, mert nem úgy kezdte az életét, mint a többiek.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.