Milyen legyen a szülészorvos?

Először is szeretném leszögezni, hogy nem a riogatás a célom, amikor a szülés esetleges kockázatairól írok. Sokkal inkább szeretnék kicsit rendet rakni a fejekben és egyensúlyba hozni azt a libikókát, ami az elmúlt évtizedben, a már-már erőszakosan képviselt, alternatív szülészet felé billen. Mert sajnos az egymást hergelő és uszító webbetegek, Dr. Google egyre növekvő hatalma és a minőségi értelemben vett tájékozatlanság szörnyű következményekkel járhat!

Biomamik a frontvonalon!

Döbbenten szemlélem, ahogy az egyre szaporodó, "háborítatlan szülést" támogató (sőt, egyenesen követelő!) fórumok tagjai, mindent elsöprő vehemenciával és kérlelhetetlen agresszióval lépnek fel minden, kevésbé szélsőségekben gondolkodó embertársukkal szemben.

Számomra összeegyeztethetetlen a

azzal az elementáris mennyiségű indulattal, vádaskodással és bizalmatlansággal, amivel ezek az anyukák képesek nekimenni a szülészorvosnak vagy szülésznőnek. Pedig szerencsétlen pusztán a kötelességének szeretne eleget tenni, és aláíratni a kórházakban és klinikákon kikerülhetetlen beleegyező nyilatkozatot, egy szükség esetén elvégzendő beavatkozásról, urambocsá életmentő császármetszésről.

És néha ez a "baj" olyan hirtelen és sürgetően üt be - vérrel, ájulással, beszűkült tudattal -, hogy nem elég ekkor elkezdeni kitöltögetni a szükséges papírokat.

Az orvos is hibás

Akármennyire is fájó leírni, de ennek a bizalmatlanságnak a kialakulásához maga az orvos is bizonyára hozzájárult. Szándékosan nem írok többes számban "az orvosokról". Hitem szerint ugyanis ilyen nincs.

Nincs két egyforma szülészorvos, ahogy két egyforma szülés sem. Az orvos egójának ereje és az afelett gyakorolt tudatossága is egyénenként eltérő, és szakmai tudástól teljesen független.

Ezt azért fontos kordában tartani, mert az emberi egó véleményem szerint mindig valamely véglet felé húz. Azért, mert minél inkább közeledik egy véglethez, annál könnyebben definiálja önmagát: "Én ilyen vagyok és ezt gondolom a világról". Az egónak pedig öndefiniálási kényszere van, anélkül megsemmisül.

Az orvoslásban, véleményem szerint az arany közép az az egótlan állapot, amire munkánk során minden nap törekednünk kell egy életen át.

Arany középút

Arany középút. Számomra talán ennek a két szónak a közhellyé válása a legfájdalmasabb, mert hihetetlen erő van bennük.

Vagyis nem hagyja el a száját olyan, hogy

vagy

Az öndefiniálás szélnek eresztése persze ijesztő, pláne annak a sztereotípiának a tükrében, hogy az orvosnak mindig "valamilyennek" kell lennie, és azt a valamilyenséget minél határozottabban kell képviselnie.

A fekete és a fehér mindenkinek azonnal feltűnik, de nem biztos, hogy a páciens számára valódi biztonságot nyújt, míg szürkének lenni sokszor a legnehezebb és legnemesebb feladat.

Véleményem szerint az orvosnak kerülnie kell, de legalábbis mindenkor körültekintően kell használnia az "ígérem" szót, mert könnyen árasztja a mindenhatóság bűzét.

Ha ezt a mondatot egy szülész valóban hitelesen képes kimondani, akkor az ő kezei alatt nem fog hisztériázva vergődni az az anyuka, aki egy hosszú vajúdás alatt fájásgyengévé vált és az oxytocint tartalmazó infúzióval közelítenek felé.

Nem fogja kevésbé nőnek érezni magát akkor sem, ha orvosa megajánlja neki az epidurális érzéstelenítést, könnyítve ezzel a szubjektíve korán elviselhetetlennek megélt, ámde eleinte még kevésbé hatékony fájásokon.

Nem fog szégyenkezni a barátnői előtt, ha mégis császár lett a vége és biztosan nem fog hosszú megrendelő listával érkezni orvosához, hogy ő ezt meg ezt a beavatkozást kéri, amazt meg nem.

Illatgyertya és szike

Az általam vizionált utópiában, a szülészorvos a terhesgondozás nyolc hónapja alatt igenis feladatának érzi azt is, hogy keresztülvezesse a várandóst a túláradó és kusza információtengerben, és óva intse őt bármely véglethez való megrögzött ragaszkodástól.

Ajánljon megnyugtató kompromisszumot annak az anyukának is, aki az internet legmélyebb bugyraiban fellelhető rémtörténetektől megrettenveve érkezik a vizsgálóba. Sajnos számos kismama eleve előítéletekkel viszonyul orvosához - ,mint valami szükséges rosszhoz.

Az a gond ezekkel a fórumokkal, hogy előfordulhat, hogy az ott fröcsögő anyukának éppen adottak voltak a kedvező feltételek egy alternatív szüléshez, míg az ezen felbátorodott olvasónál pedig szövődmények léphetnek fel.

Engedjen cserébe az anyuka egy darab branült az egyik vénájába, hogy esetleges vészhelyzet esetén ne kapkodva kelljen vénát biztosítani. Hanem értékes másodperceket megspórolva, azonnal rendelkezésre álljon egy út, amin keresztül szükség esetén azonnal be lehet adni a szükséges gyógyszereket. Néha ilyen másodperceken múlhat egy nő élete - vagy éppen a méhe.

Kompromisszum. Bizalom. Aranyközép. Minden nap.

Tudom, tudom. Fiatal, naiv és idealista vagyok, a mai magyar szülészeti gyakorlat nem így működik, és talán soha nem is fog.

Nekem ilyen az egóm, nekem így jó, én ezekkel a gondolatokkal tudom békében letenni a fejem a párnára, alig kéthetes szülész-nőgyógyász rezidensként.

Nyitókép: iStockphoto