Felhasználtál, hogy bosszút állj egy másik nőn...

A párod, akivel le akarod élni az életed, lelked velejébe gázolt, és gonosz játékot játszott az érzéseiddel. Férfiúi önérzeted bosszúért kiáltott - és szerencsétlenségemre én jöttem veled szembe. Pont akkor, amikor én is lelket bénító rémségekkel viaskodva botorkáltam azon az úton, ahova te is léptél.

Csalódások sorától megvakultan kapaszkodtam lelkemet felemelő karodba. Törődésed, figyelmességed, bár visszaadta szemem világát, rózsaszín hártyát vont pupillám elé - hogy csak a jót és a szépet lássam belőled. Melletted a tovatűnt bántások már nem fájtak annyira: gyógyítottuk egymást, nyalogattuk egymás sebeit, és napról napra közelebb engedtelek magamhoz.

Gyógyír voltam, és visszaadtam a hited önmagadban. Piedesztálra emelt téged a szívem, pedig tudtam, hogy még ott bujkál a szívedben az a másik nő. Elfogadtam, hogy mindent nem akarhatok, de azt gondoltam, hogy nekem is juthat belőled - és te sem csak a testemre vágysz mindabból, ami én vagyok.

Tévedtem.

Hideg számítás volt a szívedben, hiszen eszközként használtál. Bár az, akin bosszút álltál, nem is tudott rólam, neked mégis kielégülést jelentett, hogy titkon visszavághatsz neki. Hogy miután becsuktad magad mögött a közös otthonotok ajtaját, kajánul kacagott benned az ördög, és kevély elégedettséggel mentél haza - hozzá.

Bosszúra kellettem. És még csak tisztességesen sem játszottál: akkor sem engedted ki markodból a szívem, amikor már bosszúra sem kellettem - és már én is szabadulni szerettem volna kettőnk szennyesen édes ördögi köréből.

De most lehúzom a szememről a színes hályogot. Mostantól nem bolondít majd színlelt kedvességed, hiszen tudom: mindarra, amit adni tudtam neked, ridegen kiszámított elégtételként tekintettél. A testem volt a téged ért fájdalmak kártérítése... És az mit sem számított neked, hogy a lelkemet egyre mélyebbre lököd a fájdalom fullasztó mocsarába...

De már felnyílt a szemem, már megkeményedett a lelkem: mostantól nem én leszek a csőre töltött stukker, amivel gyáván, fedezékből lőhetsz a melletted élőre. De ezennel dezertálok, és te maradj csak egyedül a csatatéren! Küzdj meg magaddal és a benned lakó démonokkal ezután!

Lehel Diána

Nyitókép: iStockphoto