Hétfőn az utolsó pillanatban értem be az órára. Nem késtem el, de a terem tele. Már csak egy szabad hely volt. Körül sem néztem, csak gyorsan leültem - mellé.
Fel sem tűnt igazán addig - csak az, hogy mindig mosolyog. Meg, hogy helyes a profilja, szép a keze, szeplős az arca. Valahogy mindig a látószögembe került, mindenhol ott volt.
Kedden hamarabb mentem. Csak ő volt benn, senki más. Melléültem, beszélgettünk, a szeme is nevetett. Idétlen volt a pólója, sárkányos tollal írt, és rengeteg nyelvtani hibát ejtett. Órák után megvártam. Kávézóba mentünk. Meghívtam egy kólára - közösen ittuk. Mint egy csók. Az utolsó korty az enyém.
Szerdán az én helyem már mellette volt. Kihagyták nekem. Neki pedig felragyogott az arca, amikor meglátott. Egy bárba mentünk - együtt. Megcsókoltam. "Mindig vele! Egész éjjel..."
Csütörtökön a lelkünk is összeért. Összesimult. Összepasszolt.
Pénteken is együtt. Egész nap. Egész éjjel. Amikor a hajnali vonathoz kísértem, szomjas volt. Egy kólát vettem. Összebújva ittuk meg. Amikor felszállt a vonatra, hátra sem nézett. A kólásüveget visszaadta nekem. Az utolsó korty az enyém volt. Az üres üveget a vasútállomás előtti kukába dobtam.
A szerelem, amely véget ért, mielőtt elkezdődött volna
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
