Belefér-e öt napba egy nagy szerelem?

Fel sem tűnt igazán addig - csak az, hogy mindig mosolyog. Meg, hogy helyes a profilja, szép a keze, szeplős az arca. Valahogy mindig a látószögembe került, mindenhol ott volt.

Kedden hamarabb mentem. Csak ő volt benn, senki más. Melléültem, beszélgettünk, a szeme is nevetett. Idétlen volt a pólója, sárkányos tollal írt, és rengeteg nyelvtani hibát ejtett. Órák után megvártam. Kávézóba mentünk. Meghívtam egy kólára - közösen ittuk. Mint egy csók. Az utolsó korty az enyém.

Szerdán az én helyem már mellette volt. Kihagyták nekem. Neki pedig felragyogott az arca, amikor meglátott. Egy bárba mentünk - együtt. Megcsókoltam. "Mindig vele! Egész éjjel..."

Csütörtökön a lelkünk is összeért. Összesimult. Összepasszolt.

Pénteken is együtt. Egész nap. Egész éjjel. Amikor a hajnali vonathoz kísértem, szomjas volt. Egy kólát vettem. Összebújva ittuk meg. Amikor felszállt a vonatra, hátra sem nézett. A kólásüveget visszaadta nekem. Az utolsó korty az enyém volt. Az üres üveget a vasútállomás előtti kukába dobtam.

Nyitókép: iStockphoto