Az anyák nem virágot kérnek anyák napjára!

Vali, a másfél éves Ábel anyukája

"Egy szép, napsütéses vasárnapot, amikor gyönyörködve nézhetem a gyerekemet és az apját, amint együtt játszanak. Közben szép lassan megihatok egy kávét ahelyett, hogy két másodperc alatt felhörpinteném, miközben három másik teendőt intézek. Aztán persze én is odaülnék melléjük játszani!

De azért csendben bevallom: a virágot én is szeretem! És alig várom, hogy a másfél évesem egy kicsit megviselt, egyszerű, szép tulipánnal a kezében álljon előttem - amit persze előtte alaposan megvizsgált, körbefogdosott."

Eszter, a 2 és fél éves Álmos és a 4 hónapos Minka anyukája

"Az idei - egyébként nekem a harmadik - anyák napjához közeledve, egyre erősebben érzem, hogy inkább a gyerekeim születésnapján kellene az "anyaságomat" ünnepelni. Talán jobb lenne, ha ezen a két napon nem csak arra emlékeznénk nagy örömmel, hogy ők megszülettek, hanem arra is, hogy én világra hoztam őket. Szóval én azt kérném anyák napjára, hogy ezek a szül(et)ésnapok legyenek ezentúl anya-gyermek napok. Amikor újra megélhetnénk azt az egységet, mint amikor még közös testben éltünk kilenc hónapig. Sok-sok érintés, testmeleg, összeérő közelség, mozdulat és "csenddel szeretés" által."

Jetti, az 5 éves Zorka, a 2 éves Hanga és 4 hónapos Vince anyukája

"Semmi tárgyi dologra nem vágyom! Inkább arra, hogy titkon végighallgassam (véletlenül), ahogyan apa elmagyarázza a csajoknak, hogy ez milyen fontos - és ő maga is felfogja a jelentőségét -, és mondjuk, rajzolnak valamit. Azt szeretném, hogy a gyerekeim tudják és értsék, mit jelent családban élni. Hogy ez mekkora ajándék."

Löffler Minna

Nyitókép: iStockphoto