Az én gyerekem még túl kicsi a pornóhoz! - Höhö...

A nappalink egyik oldala végig üveg, de csak egy függönynek nem nevezhető dekorcucc díszíti, ami ugyan szép, de a belátást nem korlátozza. Egyébként normális esetben nincs is erre szükség, hiszen az ablak egy igen lelakott tűzfalra néz.

A törölköző már a kezemben volt (még nem rajtam), amikor megláttam a tűzfal tetejéről teli szájjal felém vigyorgó szomszédot, amint épp valamit javítgatott a házán.

Hogy úgy mondjam, az "outfitje" totál összeférhetetlen volt a tevékenységgel. De még ennél is sokkolóbb volt a felismerés, hogy bármely VHS-en terjedő pornófilm kezdő képkockáinak szereplői is lehetnénk így, mi ketten: én, ahogy ott állok csuromvizesen, riadt fejjel, és ő, ahogy bazsalyog rám a tájidegen kinézetével.

Ez a kép kezdte el az agyamban futtatni a keresést, hogy vajon mikorról származik az első ilyen emlékem (mármint persze egyben az utolsó is, mert ilyen filmeket senki nem néz, még az sem, aki készíti)...

11 éves voltam, földtörténeti korokkal az okostelefon és a tablet előtt, a nyolcvanas években. Anett barátnőméknek volt videomagnójuk (érti még valaki ezt a szót?). Egyik délután szólt a csajoknak, hogy azonnal fel kell mennünk hozzá suli után, mert olyat talált a szülei cuccai közt, hogy azt látnunk kell. Felteszem, hogy szerencsétlen szülei biztosra vették: a K-9 egység minden kutyájával és sokat tapasztalt kommandósával is csúfos vereséget szenvedne, ha ezt a kazettát keresné. Ám Anett perfekt rutinnal húzta ki a rejtekhelyről.

De lényeg a lényeg: szerintem egy hasonlóan béna jelenettel kezdett a film, mint az én reggeli törülközővadászatom. Ezen az ominózus Anettéknál töltött délutánon tudtam meg, hogy hogyan készülnek a kisbabák... mármint a gyakorlatban... de kiderült, hogy nem is ezért hívott át minket Anett, hanem hogy AZT a jelenetet lássuk.

Nos, itt tudatosult bennem, hogy rajtam kívül itt már mindenkinek csak ez a jelenet volt újdonság. Az alapokkal már régen tisztában volt mindenki... Mentségemre szóljon: új lány voltam az osztályban.

Ám a mai reggelből visszanézve rá kellett, hogy döbbenjek: csak 3 évvel voltam akkor idősebb, mint most a fiam. Beugrott az is, hogy amikor nagycsoportos volt, az egyik anyuka viháncolva mesélte, hogy kicsit kínos volt, amikor a gyerekkel együtt nézték a Fekete Vitorlákat, és el kellett magyarázni neki, hogy a két néni miért "szeretgeti" egymást.

• Ismertem a szériát, úgyhogy először azon kezdtem el gondolkodni: micsoda kreativitás kellett, hogy arra a jelenetre a "szeretgetni" szó ugorjon be neki...
• Aztán meg az a kérdés merült fel bennem, hogy akkor a 2 nő plusz 1 pasi, vagy a 2 pasi felállásról a 6 éves gyerek már nem is kérdezett...?
• Azon már el sem töprengtem, hogy ezek szerint egyébként a hagyományos felállás több mint naturalisztikus ábrázolása náluk már meg sem ugorja az ingerküszöböt?

Épp ezért hipp-hopp összeraktam: ha nem akarom, hogy a gyerekemet egy osztálytársa, vagy áttételesen annak szülei szocializálják szexuálisan, gyorsan össze kell szednem magam! Mert még a végén virág helyett latexmaszkot meg korbácsot visz majd az első randira... és meghív még egy tetszőleges nemű résztvevőt is...

Persze az, hogy az internet és az okoskütyük korszakában minden információtól elszeparáljam, elég naiv önnyugtatás. De mégis, hogy a fenébe kezdjek hozzá ehhez? Hiszen nekem még olyan kis manó...

Nyitókép: iStockphoto