7 pont, amiből egyértelműen látszik, hogy tele a hócipőm:
Pedig egyébként tényleg van, de egy ideje bebújt a fotel mögé, és az istennek sem tudom előcsalni onnan... Most csokikockákkal dobálom, az általában hatni szokott – viszont egyelőre csak fintorogva néz rám.
Általában olyan boldogsággal rendezgetem a kis otthonom, hogy mások is megirigylik a rendmániám! De jelenleg a ruhák kimosása is gondot jelent, pedig nem a patakban kell kézzel kisúrolnom őket...
Csakhogy a gépből kiszedett cuccok nem jutnak fel a szárítóra maguktól, én pedig méla undorral nézek arra a kosárra, amiben egymás hegyén-hátán állnak a vizes göncök.
Na, így nyer értelmet újra az a mondás, hogy nincs egy rohadt göncöm sem, amit felvehetnék!
Inkább nem eszem! Nem megyek el a boltba hozzávalókért, mert ha valaki nekem tolná a bevásárlókocsiját, annak valószínűleg az üdítőshűtő ajtajához csapkodnám a fejét.
Szóval marad a házhoz rendelés. Egyedül dohányboltba muszáj lemennem, mert hát, mint tudjuk, a szükség nagy úr! Az ottani eladólány már lassan többször lát pizsiben, mint utcai szerelésben. Egy ideig ez zavart, de aztán elfogadtam, hogy hajléktalannak tart.
Az ágai már úgy visszapöndörödtek, hogy szinte egy csavaros fűzfára hasonlít – kb. a tűlevélmennyiségük is egyezik. Nem esztétikus, de jól mutatnak mellette a bepállott ruhák. Ha valaki levinné, azt meghálálnám! De ha rajtam múlik, akkor ott fog kivirágozni tavasszal a karácsonyfatalpban.
Ezt mások szemétnek hívják, és a megtelt zacskót leviszik a tárolóba. Hetente néhány ilyen kis csomagot én is összegyűjtök a lépcsőházban, hiszen ott jóval hűvösebb van, mint a lakásban. Ergo, nem fog bomlásnak indulni a banánhéj és a maradék csirke. De lassan már annyi ideje pihennek az ajtóm előtt, hogy attól tartok: egyik nap bekopognak, hogy engedjem be őket, mert fáznak!
Általában én vagyok a család kis polipja, akinek minden karjában akad egy telefon, amelyen keresztül a rokonság hogyléte felől érdeklődik. Ez most csak kötelességtudatból történik, és jóval ritkábban.
Mert nekem nincs kedvem semmit mesélni, de cserébe mások hétköznapjai sem érdekelnek. Bunkóra fáradtam magam...
Ember legyen a talpán, aki most a kedvemben tud járni.
Azt akarod, hogy kikapcsolják az áramot, és összeérjen felettünk az univerzum sötétsége? Csak magaddal foglalkozol, mert egy érzéketlen, önző rohadék vagy!
Olyan, mintha folyamatosan menstruálnék... Szerencsére erről azért nincs szó, de már halálosan elegem van a saját magam nyűgösködéséből! Szívem szerint megráznám magam, hogy
Hahó, neked meg mi bajod van!?
De lássuk be, hülyén néznék ki, ha a liftben önmagammal dulakodnék. Szóval most csak várok. Legfőképpen arra, hogy elmúljon a tél.
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.