Z generációs fiatal vagyok, és igenis lehet rossz kedvem!

Az oldaluk szépen megkomponált, és rengetegen követik őket.

Nem irigykedem. Inkább félelemmel tölt el, ha arra gondolok:

A Z generáció annyira türelmetlen, hogy egy YouTube videót sem bír végignézni belepörgetés nélkül: akkor hogyan várják el tőlünk, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal?

Annyi passzív nyomás ér minket az internet legváratlanabb pontjairól, hogy néha irreális illúziónak tűnik a boldogság.

Egy olyan világban nőttünk fel, ahol mindenhez azonnal hozzájuthatunk! Ha nem jut eszünkbe valami, a telefonunkkal azonnal rákeresünk. Ha szeretnénk megnézni egy filmet vagy elolvasni egy könyvet, letöltjük. Ha vásárolnánk valamit, amihez itthon sem juthatunk hozzá, megrendeljük és kiszállítják.

Egyszerre vagyunk erőszakosak és érzékenyek. Mindenből a legjobbat szeretnénk, és a legjobbak szeretnénk lenni mindenből. Sokat sírunk és sokat nevetünk: hangosan.

Mindenki azzal jön, hogy nekünk bezzeg minden lehetőségünk megadatott, és fele annyi nehézséggel sem kell megküzdenünk. Aztán meg nem értjük, hogy egy év után miért nem lettünk a munkahelyünkön alelnökök. Vagy egyenesen amerikai elnökök.

Mindent egyszerre akarunk: azonnali megvilágosodásra, szerelemre, és csokiszufléra vágyunk - miközben még a legutolsónak is minimum tizenkét perc kell.

Mindeközben a felnőtté válás folyamata önmagában is ijesztő. Akkor is, ha minden külső tényező rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy nekikezdjünk.

Az ismeretlentől való félelem természetes része az életünknek, így normális reakció néha sírni vagy kiborulni. Az is, ha a felnőttkor hajnalán elgondolkozunk azon, hogy egy év múlva ilyenkor hogyan néz majd ki az életünk. Sőt, akár azon, hogy egy év múlva esetleg még nem leszünk szupersztárok.

Ha te is ugyanezt az időszakodat éled, ne gyötörjön lelkiismeretfurdalás, ha mostanában többet szorongsz a jövőd miatt: ez az élet természetes része. Lehet, hogy a nagymamád ennyi idősen óvóhelyeken bújkált, de attól,mert neki rosszabb volt, neked jelenleg nem lesz könnyebb.

Örülj a lehetőségeidnek, és gondolkozz hosszútávban: nekem is nehezen megy, de itt az idő, hogy elfogadjam: nem megy minden egy karikacsapásra!

Szóval igen, még a legjobb körülmények, a legszuperebb család és barátok között is bármikor érezheted magad bizonytalannak és magányosnak: bármikor érezheted magad rosszul. Van, ami csak Rólad szól, és csak Te tudod megoldani. Sok sikert és kitartást!

Nyitókép: iStockphoto