Te átkozott szilveszter!

Tévedés ne essék, szeretek bulizni, és még annál is jobban szeretem a jó társaságot, de nem biztos, hogy éppen szilveszterre időzítve.

Az előző években mindent kipróbáltam: nagy társasági partit nálunk, barátoknál vagy szórakozóhelyen, külföldön és itthon, meg persze az otthon tréningnadrágban punnyadást is. Mégis nagyon ritkán volt tényleg őszintén vidám, felszabadult az ünneplés.

Mert hát azért mindegyik variációból hiányzik valami.

Az első dolog, amivel ki lehet űzni a világból, az állandó és értelmetlen pufogtatás. Egyrészt idegesítően hangos, másrészt büdös, és még az állatok is az ágy alatt nyüszítenek tőle félelmükben. Majd másnap az utcán nem látsz mást, mint romokat, szeméthegyeket, és rakétamaradványokat.

Forrás: Getty Images/Photolyric Stock Productions

Őszintén, tényleg van olyan ember, akinek ez jelenti a mulatságot, az ünneplést ezen az estén?!

Tudom, tudom, a hagyomány szerint a hangzavarral elűzzük a ránk leselkedő rosszat... De ki volt az az őrült, aki kitalálta, hogy ezt olyan rakétákkal kell megtenni, amiktől berezonálnak az ablakok az egész kerületben?!

Ez egy kemény év volt, s ez még keményebb lesz.

- mondogatjuk egymásnak. Ezzel igyekszünk igazolni azt, amiért elengedjük az istrángot és csapunk a lovak közé. Persze mindeközben hála Istennek fogalmunk sincs, hogy mi is az, csak jólesik felmenteni magunkat ezzel...

A tv szerkesztőinek sincs jobb dolga, mint az elmúlt időszak tragédiáit összegyűjteni, és az év utolsó napján folyamatosan ismételgetni. Majd tíz óra után következnek az egyáltalán nem vicces, erőltetett próbálkozások, hogy mindenáron jókedvre derítsenek.

Ha visszafogottan csak éjfélkor koccint az ember, hiányérzete támad, talán nem ünnepelt kellőképpen? Ha pedig nem éppen visszafogottan töltögetünk a pohárba, nem igazán érzékeljük a felturbózott éjféli hangulatot.

Forrás: Getty Images/AleksandarNakic

Vagy talán ez a megoldás, hogy az újév kezdetén ne vegyünk tudomást arról, hogy már megint akaratunk ellenére egy sor izzadt ismerőssel és ismeretlennel puszilkodunk?

Majd dideregve bámuljuk a jeges teraszon a vég nélküli tűzijátékot, hogy egy kiadós náthával kezdhessük az évet...?

Ó, de ki ne hagyjam a bazi nagy zabálást. Megint egy nap, amikor ha kell, ha nem, hatalmas mennyiségeket tömünk magunkba, túl sok alkoholt juttatunk a vérünkbe, és a tüdőnkbe is több nikotin jut. A következményeket már újév napján érezhetjük: gyomorfájással és erős macskajajjal köszönthetjük a reggelt. Szép kezdet.

A legbosszantóbb számomra az éjfél után elinduló sms- és email-áradat a csipogó mobilokkal. És mindenki azonnal meg is nézi, holott igazán tudja a tartalmát: hiszen mindig ugyanaz az üzenet érkezik sablon jókívánságokkal. Ha körülnézel ilyenkor, egy csapat saját telefonját bámuló embert látsz, ahelyett, hogy vidám beszélgetéseket folytatnánk egymással.

Ez az, ami a szilveszterről nekem úgy hirtelen eszembe jutott. Így végiggondolva, minden eléggé stresszes...

Az idén azonban minden másképp lesz!

Az egésszel az lehet a fő probléma, hogyha túl nagy az elvárás, akkor garantált a csalódás. Szóval idén úgy döntöttem, megpróbálom a végsőkig redukálni őket. Ez ugyan mélyen az önámítás határát súrolja, de erre az évre ez lenne a szuper fegyverem: minél kevesebb követelmény, annál kisebb a pofára esés.

Forrás: Getty Images/Graham Oliver

A terv:

  • nem veszek tudomást a durrantgatásokról,
  • nem csókolózom éjfélkor ismeretlenekkel,
  • nem leszek hajlandó még félszemmel sem ránézni a tv-re,
  • sem a tűzijátékra,
  • nem zabálom agyon magam,
  • de pláne nem iszom annyit, hogy másnap fejfájással ébredjek,
  • a mobilomat pedig el sem viszem,
  • csak egyszerűen jól érzem magam azokkal, akikkel egyébként is szívesen vagyok együtt.

Ebben az évben összeszedem magam, elfogadom a legszimpatikusabb meghívást, magamat is meglepem a legszuperebb külsővel, amit még ki lehet hozni az adott anyagból.

Hah! Ez mégiscsak valami pozitív-féle hozzáállás! Csak nehogy aztán pofára essek mégis...

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?