3+1 üres kifogás, kanapé kalandoroknak

Látványosan alacsony a magyarok kockázatvállalási hajlandósága. Bár már nagyon sokan tették meg azt a hatalmas lépést, hogy külföldön vállaljanak munkát, a többség inkább csak otthon szomorkodik.

Pedig mennének... Jobb életről álmodoznak, magasabb bérről, saját lakásról, kevesebb stresszről, tisztább utcákról, jobb iskoláról, megértőbb szomszédokról, vidámabb járókelőkről és kedvesebb eladókról.

Szeretnék "vinni valamire", szeretnének saját lábukra állni, de itthon nehéz.

Te elindulnál? Nem? Miért nem?

Forrás: Getty Images/BraunS

A legtöbbünknek van egy jól bejáratott, szilárdnak tűnő kifogása, amiért nem vág bele - akár csak egy rövidebb időszakra sem - a nagy kalandba.

Neked mi a kifogásod?

"Nem beszélem jól a nyelvet."

Számtalan olyan felnőttel találkoztam, aki külföldön tanult meg angolul, és nem csak Angliában, hanem akár Török-, vagy Lengyelországban. Hónapokat önkénteskedtek kint, és még azoknak is ment a kommunikáció, akik indulás előtt alig tudtak megszólalni angolul. Hidd el, ha beszélni akarsz, tudsz. Hamarabb belejössz, mint gondolnád!

Forrás: Getty Images/Izabela Habur
Egyszer Szlovákiába utaztam egy isten háta mögötti kis faluba egyedül. Eltévedtem. Nem tudtam sem szlovákul, sem más szláv nyelven. Ott álltam a kietlen hómező közepén a vonatról leszállva, és hamar leesett: "ha most nem szólítom meg valamelyik utast, hogy segítsen eljutni a célomhoz, itt fagyok meg". Csak szlovákul tudtak, mégis megértettük egymást az engem útbaigazító összes helyivel: az anyukával, a buszvezetővel, az építőmunkással... Mire elértem a szállásom, csak kacagtam a boldogságtól, mikor realizáltam: "hirtelen megtanultam szlovákul".

 "Nem vagyok elég képzett."

Érdekes, Pistike a szomszéd faluból, aki még soha nem dolgozott 3 napnál többet egy helyen és a szakvizsgát sem tudta rendesen letenni, talált egy jól fizető raktáros melót London mellett. Ja, hogy azóta se tud angolul? Mégis mennyire irigy vagy rá, amikor hazalátogat a márkás dzsekijében.

Jó, de én nem ismerek senkit! Pistikének segítettek.

Érdekes, Pistikét ismered. Kérj tőle tanácsot! Garantálom, szívesen segít már csak azért is, mert annál nagyobb királynak fogja érezni magát, hogy téged is kijuttat.

„Nem tudom, mit csinálnék."

Majd meglátod. Próbáld ki magad egy akármilyen munkahelyen, és akkor már jobban fogod látni kintről, milyen tovább lehetőségeid vannak. És hidd el, nem kell örökre kint maradni, nem kell semmi mellett örökre elköteleződni. Bármikor lelécelhetsz, és csak erősebben, több tapasztalattal jössz majd haza.

"És a szüleimmel mi lesz?"

Forrás: Getty Images/gradyreese

Bevallom, nekem is van kifogásom:

Megszakadna a szüleim szíve.

Minél közelebb kerülök ahhoz, hogy gyermekem legyen, annál inkább kapaszkodom az itthoni életembe. Azt szeretném, hogy a gyermekeim a nagyszüleik mellett nőjenek fel. Nem akarom őket elválasztani egymástól. 

Pedig úgy szeretek útnak indulni! Többször éltem már külföldön különböző ösztöndíjaknak köszönhetően, és imádtam.

Más kultúrában mindig sokat tanulok. Tanulok a helyiektől, gyűjtögetem azokat a szokásokat, nézőpontokat, amiket szeretnék én is magamévá tenni, amelyektől több, boldogabb lehetek..A kinti világ tükröt mutat. Kiszakadva itthonról könnyebb kívülállóként rápillantani az otthoni életemre, és ez rendkívül inspiráló. Megrohannak az ötletek, lendületet kapok. Szeretek új életet kezdeni. Minél többször telepedem le egy új városban, annál okosabban tudom összerakni a heti rutinom. Könnyebb fogadalmakat tenni: Amerikában például 4 hónapon keresztül tartottam magam ahhoz, hogy biciklivel közlekedjek. Még a hóban is tekertem. És mindig egyre okosabban választok magamnak új baráti kört. Kint könnyebb megszabadulni azoktól, akik csak lehúznak, hisz nincs akkora közös múltunk.

Neked hova húz a szíved?

Ha hív a távolság, ne engedd, hogy visszatartsanak a kifogásaid!

Végy egy mély levegőt és ugorj!

Schnierer Kati

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?