Új hagyományok: betlehemezés helyett plazma TV cipelő verseny

Bonyolult kapcsolatban vagyok a karácsonnyal. Egy olyan szerelmi viszony ez kettőnk között, ahol a se veled - se nélküled elv az uralkodó.

Miközben az ünnep előtt néhány nappal nagyon is tudna hatni a lelkemre a sok karácsonyi dal, - mivel október közepe óta hallgathatom őket, inkább sodornak egy szarvasbőgés közben csődöt mondó szarvas érzelmi szintjére, mint abba a magasztos állapotba, ami a céljuk volna.

Feladatuk az lenne, hogy magukkal ragadjanak egy csepegős, giccsesen édes világba, ahol pufi angyalok és a megszületett kis Jézus jászola körül gyülekező háromkirályokból áradó szeretet párája vonja be, a marcona világ nehézségeire felvértezett lelkemet.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/skynesher

Ehelyett azt tapasztalom, hogy egyfajta indulóként működnek, alig csendülnek fel a bevásárlóközpontokban az első taktusok, a vásárlóseregek fosztogató hordaként indulnak csatába. Küldetésük: megszerezni azt, amiről a reklámokból úgy értesültek, hogy kurva nagy szükségük van rá. Valahol itt azért elveszik a Betlehemben történtekre való igény - a kis Jézus a jászolban nagyon magasról le van ejtve, minden rusztikus bájával együtt.

Helyette a plazma TV cipelő verseny decemberi, mindent eldöntő fordulója zajlik, ahol az az igazi férfi, akinek még ad hitelt áruvásárlásra a bank, és a saját testsúlyának többszörösét el tudja hordani műszaki cikkek formájában.

Mindenki rohan, mindenki feszült.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Minerva Studio

Senki sem csodálkozik azon, ha az autóban a Jingle Bells hallgatása közben apu egy kicsit rákönyököl a dudára, hogy az előtte szerencsétlenkedőt ezzel a hosszú, kínos hangjelzéssel megtanítsa vezetni. Anyuka, bár mélyen egyetért, apró mozdulattal felhangosítja a rádiót, ezzel is jelezve, hogy elhatárolódik, - és ő végeredményben toleráns.Tényleg kétélű kard ez a várakozás.

A hagyományos vagy éppenséggel modern konyha vívmányait felvonultató ételek, az asztal körül zsibongó család, szép ruhában az éjféli misére készülve, valódi ünnepi hangulatban. Gyönyörű életkép.

Ugyanakkor.

Ami viszont ehelyett sok családban megadatik, lehangoló. Keveset kereső, szegény emberek hajtják úgy álomra a fejüket, hogy arra gondolnak: ha nem tudnak megfelelő ajándékot venni gyerekeiknek, akkor megbuknak mint szülő.

Sok helyen nincs ünnepi hangulat, van helyette családi erőszak, feldőlt fa és töménytelen mennyiségű tömény. És ez még csak nem is pénz kérdése, és nem is a társadalmi igazságtalanságra vezethető vissza. Ehhez elég, ha az intelligencia hiányzik vagy a szeretet. A valódi szeretet...
Mégsem mondom azt, hogy a karácsony nem a legnagyobb, legfontosabb ünnepünk. Nem mondom azt, hogy ebből ki kell maradni és a távoli szemlélődő pózát felvéve tétován legyintve az egészre, aludjuk át a szentestét.

Sőt, még okoskodni sem akarok, hogy ne menjünk, ne vegyünk, ne adjunk. Én csak annyit szeretnék sugallni mindenkinek, hogy emberek vagyunk. Karácsonykor öltöztessük a lelkünk is ünnepi ruhába és viselkedjünk úgy, hogy megmaradjon az ünnep méltósága - és a miénk is...

Forrás: Getty Images/MilosStankovic

Legyünk emberek a szó legnemesebb értelmében. Erről nem szabad lemondanunk, senki kedvéért, és akkor ünnep marad az ünnep, bármilyen szegényes asztal mellett is ér minket december huszonnegyedike...

Nyitókép: iStockphoto

    Ezek is érdekelhetnek