Műtéti hegek - menőbb, mint egy tetoválás!

Mi olyan érdekes a hegekben? Miért bámulja meg mindenki az utcán vagy a strandon a hegekkel tarkított bőrt? De nem ám csak úgy sutyiban. A diszkrétebbek tekintetelkapós stílusban figyelik meg, a vakmerőbbek azonban hosszasan és tüzetesen veszik szemügyre az „oda nem illő" díszeket testeden.

Mintha nyitott könyv lennél, és idegenek próbálnának nap mint nap támadást intézni a privát szférád ellen, betolakodni lelkedbe a hegeken keresztül. Mert bizony ezek információs csatornaként kapcsolják össze múltadat a jeleneddel.

Hiszen az emberek önkéntelenül is odanéznek. De vajon miért? A kíváncsiság hajtja őket? Vagy csak a szenzációhajhászat? Netalántán az együttérzés? Esetleg a sorsközösség felfedezése?

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Spstudio

Egy biztos. Könnyebb a mások életében kutakodni, mint szembenézni a sajátunkkal.

Ez táplálja a pletykálkodást is. Az emberek imádnak sajnálkozni, kárörvendeni, addig is "magukon kívül" lehetnek. Nem kell a saját problémáikkal szembenézniünk. Sokkal könnyebb másokat megbámulni, kitárgyalni.

És vajon miért nem vonzó a hegekkel teli bőr? A tetoválás ugyanakkor miért trendi? Mert ki hallott már olyat, hogy bárki is szánt szándékkal hegeket tetováltatott volna magára? Rózsát, "Juci szeretlek" feliratot, életbölcsességeket igen, na de forradásokat? 

Míg egy tetoválás az önkifejezés szándékos megnyilvánulása, addig a hegek akaratlanul mesélnek.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Marco_Piunti

Szívműtétek, transzplantációk, életmentő beavatkozások eredményei. Mindegyik egy-egy embert próbáló, de egyben sikertörténet tanúbizonysága. Hiszen még mindig létezel! A hegek elmesélik mi történt veled.

Ha ezáltal nem is vagy több, mint mások, de te már biztosan jobban felismered és megbecsülöd az élet valódi értékeit. Talán ezt szeretnék megtanulni tőled. Ezért néznek. Mert amíg ők csak élnek, te túléled az életet.

Persze jobb lenne hegek nélkül. Bevallom, én is minden egyes szívműtétem után megtettem minden tőlem telhetőt azért, hogy halványítsam azok nyomait, s hogy minél jobban beleolvadjanak a bőrömbe. Mégis azt mondom, nem neked, hanem a társadalomnak kell elfogadnia azokat. Mert miért is szeretnéd eltüntetni a forradásokat?

Nem magad, hanem inkább az ő reakcióik miatt:

A segítőkész

Olvasta vagy hallotta valahol, hogy ilyen esetekben egy bizonyos készítmény (krém), csodát tett. Ő az, aki készségesen fel is kutatja neked a csodaszer forrását, lelőhelyét. Eszébe se jut, hogy ez is azt erősíti benned, hogy neked muszáj mindent megtenned azért, hogy eltüntesd a hegeidet.

A félinformált

Ismer egy olyan embert, akinek van egy ismerőse, aki már hallott valakiről, akinek az egyik rokonának eltüntette a hegeit egy bizonyos krém.

Az idősebb, tapasztalt férfi

"Huszonévesen még elég fiatal és szép vagy ahhoz, hogy a férfiak tolerálják ezt a bőrhibádat. Főleg az üdeséged miatt, de ha idősebb leszel, zavarni fognak a hegek." (Üzenem neki, hogy most sem zavarnak jobban, mint akkor. ;))

Az együttérző

"Ááá, nem olyan csúnya az."

Az érzéketlen

"Húúú, mik ezek?"

A tapintatos

"Óóó, észre sem vettem."

A vicces

"Elmehetnél hadisérültnek, mert olyan sok a sebhely a testeden, mintha a csatatéren harcoltál volna."

Az ártatlan és kíváncsi gyermek

"Zsuzsi, mennyi minden van rajtad!" - És nem a rajtam levő ruhamennyiségre gondolt. :)

A gyermeki kíváncsiságon kívül - mely csupán annyiban zavaró, hogy nem tudod, hogyan mondd el a csemetének gyereknyelven azt, amitől még óvnád a lelkét - környezeted nagyban befolyásolja hozzáállásodat a hegekhez.

Forrás: Getty Images/iStockphoto

Hiszen mindenkiben van egy nagy adag megfelelési kényszer. Mivel engem már gyerekkorom óta ékesítenek a műtéti sebhelyek, magasra tartott fejjel vonulok végig fürdőruhában is a strandon. És ha egy férfi megbámul, azt gondolom, hogy én, és nem a hegeim izgatják. Fő az önbizalom!

Ami azonban a lényeg: nem neked, hanem a körülötted levőknek kell elfogadniuk a hegeidet.

Ezért a szemtelenül bámulóknak üzenem: igen, szemmel láthatóan "izgalmas" az életem, hisz a bőrömön számos küzdelmekkel teli történet kapott már helyet, de hogy ki olvashatja azokat, az az én döntésem.

Herczeg Zsuzsa

Nyitókép: iStockphoto

 

 

 

    Ezt olvastad már?