De ne nyafogjunk! Cselekedjünk!
Nézzük csak meg, hogy milyen fortélyokkal tudjuk (elvi szinten) meggyorsítani a folyamatot és beindítani a szülést - ha már semmiképpen nem szeretnénk a természetre és a véletlenre bízni a dolgot.
Általánosságban annyit tudok mondani, hogy erre sem kell rástresszelni - én is próbálom higgadtan kezelni a szituációt.
Amennyiben a stresszmentesség nem válna be és mégsem indulna be a szülés magától, egy egész halomnyi népi praktika és tudományosan megalapozott módszer áll a rendelkezésünkre, hogy segítsünk magunkon.
Nekem a legtöbben a szeretkezést javasolták: az orgazmus során oxytocin hormon szabadul fel, ami a méhizomzat összehúzódását okozhatja. Ezen kívül a spermában is található prosztaglandin hormonnak, méhszáj puhító hatása van, ami szintén a szülés beindítását eredményezheti.
Hát nem tudom, a tizedik hónapba lépve kinek van kedve szexelni... Bár gondolom, attól függ, hogy ki mennyire szeretné már a saját testén kívül tudni a babáját.
A következő, amit legtöbben javasoltak, az a séta volt. Hogy ez min alapszik, arról fogalmam sincs... Talán a gravitáció? Egyrészt gyanítom, hogy veszélytelensége miatt olyan közkedvelt módszer. Másrészt pedig a mozgás sosem árt. Sőt, a szülés alatti erőnléthez nagyon fontos, hogy amennyiben tehetjük, az egész várandósság alatt mozogjunk, amennyit csak tudunk.
Igazából nem tudom, hogy mekkora táv használhat szülésmegindítás szempontjából?
Maradjunk annyiban, hogy én átlagban kb. napi 4 kilométert gyalogoltam a 39. hét elejéig, de a lányom nem született meg. Szóval a maratoni táv lehet a nyerő ezek szerint...
A harmadik módszer olyan fűszerekre épít, amelyek alhasi vérbőséget okoznak, például (a teljesség igénye nélkül):
Olasz fűszerek, fahéj, gyömbér, kurkuma, sáfrány, szegfűszeg. A mennyiségekre vonatkozólag a szülőpozíciós jóga órán kaptam némi információt.
Hát mit mondjak, engem sikerült ettől a módszertől is elriasztani. Ugyanis úgy szól a fáma, hogy ha ebédre benyomsz egy jó fűszeres pizzát, aztán meg vacsorára egy jó emberes adag bolognait, na, akkor az talán ér valamit.
Hát persze, csak melyik kismama képes ennyit enni? Mert én, noha nem vagyok egy nádszál kisasszony, de amit evés terén mostanában művelek, az már-már anorexia. Ennyit egyszerűen képtelen lennék betermelni egy nap alatt.
Tudniillik, a méh ekkorra már annyira felnyomja a gyomrot a hasüregben, hogy nekem például a megszokott ételadagokat is csak háromszori nekifutásra sikerül elfogyasztanom.
Szóval opciók vannak...
Azért mégiscsak én vagyok az édesanyja, ne egy kívülálló döntse már el, hogy mikor találkozzunk először!
Radakovics Viki
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.