Olvasói levél: Szülni márpedig kell!

Miért ne akarna valaki szülni?

Képesek vagyunk látni, hallani, enni, inni, futni, szeretni és szülni. Ezek közül melyikre mondanád azt, hogy nem akarod, csak majd később? Furcsállnád, ha valaki azt hangoztatná, hogy szerinte látni csak egy társadalmi konvenció, amit ránk kényszerítenek? Vagy kijelentené, hogy ő még nincs kész arra, hogy halljon - majd csak pár év múlva szeretné ezt a képességét kihasználni, ha már van egy stabil karrierje?... Szülőnek lenni is úgy teszi teljessé az életet, mint bármilyen képességünk kihasználása.

Majd, majd, majd...

A gyerekvállalás valahogy egy halogatós projekt kezd lenni, de nem jó ez így. „Ó, ha majd néhány évig jól megvagyunk, akkor lesz gyerekünk." Ugyan már, hol a garancia ez, mi múlik ezen a pár éven? Ugyanúgy szét lehet menni 20 év után, mint 2 év után...

Csak hiányzik belőle egy rész, ami színesebbé, többé, kerekebbé tenné az életét, és így a személyiségét. Mindig lesznek gyermektelenek, mert van úgy, hogy nem jön össze. Valaki nem találja a párját vagy nem lehet gyereke. Lehet oka bőven.

Miért is nem akar valaki gyereket?

Ez a büszkén felvállalt „nemakarás" köré szervezett mozgalom, és a szülés társadalmi elvárásnak titulálása tökéletesen életellenes. Bár nem vagyok meglepve, hiszen az orrunk előtt nő fel egy örök gyerek-generáció, és köttetnek házasságok nagyranőtt csecsemők közt.

Ezek a párok olyanok, mint a kamaszok, feszegetik a határokat, hogy meddig mehetnek el az akaratuk érvényesítésében. Ők azok, akik halogatják, hogy majd később, még előbb ezt, még előbb azt. Majd csak valami, akármi, bármi után vállalnak gyereket, vagy egyáltalán nem. Bízom benne, hogy ők nincsenek sokan, csak a hangos kisebbség véleményének több reflektorfény jut.

Gyerek = jövő

Hogy ez egy unalomig elcsépelt mondat? Lehet. De az egyik legigazabb és legörökérvényűbb igazság. Az élet körforgásának a lényege. Hidd el, ha fát ültetsz, ha könyvet írsz, ha festesz egy festményt, az nem ugyanaz! Aki nem vállal gyereket, azt nem érdekli a jövő. Az ne alkosson helyette a jövőnek, mert akkor nincs kinek alkotni...

Nagyanyáink sokszor a háború kellős közepén szültek, hogy továbbörökítsék a családfájukat de hiába, mert néhány 10 évvel később - a béke kellős közepén - kell véget érjen a család története.

Miért hiányoznak belőlünk a legelemibb ösztönök, hogy folytatódni akarjunk, hogy jövőt akarjunk alkotni? Talán azt érzed, hogy még rengeteg fontos dolgod van, mielőtt gyermeket szülsz. Na de kérdem én, mi lehet annál fontosabb? A munka? Azért pénzt kapsz, meg talán elismerést. Ha gyermeked van, akkor millió ölelés, kifogyhatatlan szeretet, puszi, kedves szó, örökké tartó kötődés a jutalmad. Családot hozol létre. Szerinted tudsz ennél szebb dolgot alkotni életedben?

Nehézségek árán is

Igen, gyereket nevelni nem könnyű. Ahogy karriert építeni se. Azokat a nehézségeket mégis vállalod...
Igazad van: gyerek nélkül élni az élet könnyített verziója. Ezt bizton állíthatom. Ha nincs gyereked, egy hídon sétálsz, ha van, akkor kötélen táncolsz. Na jó, ezzel nem csináltam nagy kedvet. De ne azt próbáld ki, hogy milyen az, ha nincs gyereked, mert akkor soha nem fogod megtudni, hogy milyen az, ha van. És hidd el, csodálatos, ha van!

Hogy ez nehéz? Hát gondolom egyedül lenni sem fenékig tejfel. Nem hiszem, hogy a gyereknevelés több nehézséggel járna, mint az egyedüllét, legfeljebb más nehézséggel, csodás, célokkal teli nehézséggel.

Ha nem lesznek unokáid, nem lesztek nagyszülők. Akkor mik lesztek? Csak simán öregek?

Olvasói levél

Nyitókép: iStockphoto