Nem akarok gyereket. Te akarsz gyereket. Ő később akar.

És ez nem azt jelenti, hogy akinek ilyen korában már gyereke van az valamit elrontott. Például anyu is jól csinálta. Huszonöt éves volt, amikor megszülettem. Így mondhatjuk, hogy nem volt akkora generációs szakadék közöttünk.

Anyu fiatal volt és megértette. Persze féltett. Nagyon is. Állandóan izgult miattam, jobban aggódott a dolgaim miatt mint én! Hogy szedek-e elég vitamint, hogy ötös lesz-e a dolgozatom, hogy nem töri -e össze valaki a szívemet egyszer.

De azok is jól csinálták akik később vállaltak gyereket. Úgy tűnik, mintha közöttük több lenne a türelmes, higgadt szülő. Akik kevésbé kapnak szívbajt minden alkalommal amikor a gyerek elindul valahová. Ők talán már tudják: nem lesz semmi baj.

Akik pedig egyedül vágtak bele a gyereknevelésbe, nos ők is jól csinálták. Csodálatosan. Ismerek olyan egyedülálló édesanyát, aki annyi szeretettel halmozza el a fiait, amire sok családban még két szülő sem képes.

Meg persze itt vagyok én. Nemrég volt az esküvőm és most mindenki kérdezgeti:

Az elején még zavart egy kicsit, de most már egyszerűen csak rávágom, hogy: Mi (most még) nem akarunk gyereket!

Az is lehet, hogy soha. Akkor is, ha kikerekedik a szemük. Mert már ki merem mondani, hogy mire vágyom és nem azt mondom, amire mások szerint vágynom kellene. Szerintem mi is jól csináljuk.

Fejes Flóra

Nyitókép: iStockphoto