A kísérlet részeként, továbbra is úgy éltem, mint azelőtt, de figyelembe vettem a iszlám által előírt szabályokat, amelyeket egy muszlim nőnek nap, mint nap be kell tartania.
Tehát, az otthonomat elhagyva eltakartam magam a burkával, nem ittam alkoholt, nem ettem disznóhúst, lesütött szemmel jártam nyilvános helyeken, nem mentem be semmilyen intézménybe, ahol alkoholt szolgálnak fel - és amennyire lehetséges volt, csak a férjemmel mászkáltam házon kívül.
Az iszlám felé vezető utam első tapogatózó lépései természetesen egy online burka katalógus honlapjára vezettek. Hosszas keresés után megrendeltem az eredeti afgán szabású, fekete khimaromat, amely pár napon belül megérkezett egy arab levélke társaságában és körülbelül húszezer forintba került.
A khimar összességében nem más, mint egy óriási, ujjatlan, csuklyás lepel, amely tetőtől-talpig eltakarja az ember testét. Mivel én egy teljes burkát rendeltem, a khimar mellé kaptam egy niqabot.
A niqab egy fejkötős, három rétegű arc-fátyol, amely csak a szemeknek hagy egy keskeny csíkot. Azok a hölgyek, akik teljes takarásra vágynak, egy lehajtható, áttetsző szövetdarabbal a szemüket is elfedhetik.
A kollekcióhoz járt még egy pár fekete, majdnem vállig érő kesztyű és egy pár szintén fekete, szivacsos wudu zokni, amelyeknek a rendeltetésére jó sokáig nem sikerült rájönnöm. Mint később kiderült, ezt a zoknit az ima előtti rituális mosdáskor használják.
Tehát ezt az egész ruházatot nevezik a burkának. Sok iszlám országban, mint például Afganisztánban, a nőknek a mai napig kötelező ezt hordani pubertás koruktól kezdve.
A hét kezdetén olyan alapvető dolgokkal kellett megküzdenem, mint hogy,
hogyan vegyem fel a burkát?
Amikor végre sikerült valahogy magamra tekernem a hatméternyi fekete anyagot, a férjem tartózkodóan - mint egy igazi jólnevelt brit - megjegyezte, hogy úgy nézek ki, mint egy félelmetes, fekete ninja.
Az uram bátorító megjegyzésen felbuzdulva, másnap leugrottam a helyi közértbe az új burkámban. Mivel a városnak ezen részén nem sok muszlim jár, az emberek megbámultak.
Nem csak úgy visszafogottan, hanem úgy rendesen, telibe megbámultak.
Ahogy kiléptem az ajtón, két munkás azonnal elkezdett fütyülni, és rasszista megjegyzéseket kiabálni felém. A közértben az eladó nagyon erősen próbált nem bámulni, de amikor elfordultam, azonnal éreztem az égető tekintetét a hátamon.
A burka anyaga, lefojtotta az utca zaját, és szinte semmi mást nem hallottam, csak a saját, nehéz lélegzetvételemet, amely felmelegítette a fátylam belsejét. Teljesen kívülállónak éreztem magam, mert ez a fekete szövet teljesen elválasztott a engem karnyújtásnyira lévő világtól.
A következő napot az egyetemen töltöttem az osztálytársaim és tanáraim tiszteletteljes tekintetei között. Futótűzként terjedt a hír az egész épületben, hogy az egyik végzős olyan őrült, hogy egy fekete burkában mászkál a városban.
A női mosdóból kilépve egy egyetemi tanárnő tartózkodó arccal megkérdezte, hogy eltévedtem-e és határozottan kikísért az épületből.
Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy teljes jogú hallgatója vagyok az egyetemnek, a hölgy ellentmondás nem tűrően - bár viszonylag udvariasan - kitette a szűröm. Nyilvánvalóan nem töltötte el túl sok örömmel, hogy egy fekete ruhás alak mászkál az épületben.
Ez volt a leghosszabb nap amelyet a burkában töltöttem...
Bár férjem visszajelzése alapján kétségem se volt afelől, hogy nem vagyok valami szexi kívülről - belülről egész nőiesnek éreztem magam, ahogy a lepel könnyű anyaga kellemesen lebegett a szélben. A másik nagy poztívuma a teljes elkendőzöttségnek a nulla smink és frizura lehetősége. Komolyan.
Még ha el is aludtam reggel, burkának köszönhetően simán beértem időben az egyetemre.
Viszont volt negatívum is bőven: A leggyűlöltebb ellenségemnek sem kívánnám, hogy egy ilyen burkában mászkáljon egy sivatagban.
Én még a mérsékelt angliai időjárási viszonyok közepette is majdnem pecsenyére sültem a fekete fátyolnak köszönhetően. Az ajkaim teljesen kirepedeztek, mert egész nap nyitott szájjal vettem levegőt, és az arcom tűzforró volt, ahogyan a fekete anyag magába szívta a napot.
A „csuklya" pedig elég hamar elkezdte kidörzsölni a finom bőrt a nyakamon és az állam alatt, szóval két percenként meg kellett igazítanom. De a legrosszabb a szemrés volt, amelyet a szempillákra tekintet nélkül terveztek. Minden pislantásnál beleakadt a varrásba a szempillám, ami hamar az őrület szélére kergetett.
Mert a vallás előírja. És a férjük rájuk kényszeríti.
Hát ez nem ilyen egyszerű. Nyugaton a burka az elnyomás, a nemi diszkriminiáció és a jogfosztottság szimbóluma, pedig - és most kapaszkodjatok meg - a burka viselése eredetileg kiváltságnak számított!
Az egész fátylazás eredetileg az Asszír Birodalom korában kezdődött, ahol csak az arisztokraták hordhattak fátylat, így különböztették meg magukat az alacsonyabb rendű nőktől. Ez a szokás hamar beszivárgott az iszlám tanításai közé is, és a vallás terjedésével a fátyol is elterjedt az egész világon. De legkevésbé sem Mohamed próféta tette kötelezővé - mivel halála után 100 évvel vált csak társadalmi normává az iszlám nők elkendőzése.
Hosszú évszázadoknak kellett eltelnie ahhoz, hogy a fátyol privilégiumból hátránnyá váljon - ezzel is korlátozva a nőket, akiknek sem dolgozni, sem tanulni nem szabadott.
Az 1900-as évek elején történt csak elmozdulás az enyhülés irányába. Egyrészt Egyiptomban rádöbbentek, hogy nem tesz jót a gazdaságnak, hogy a nőket távol tartják a munkaerőpiactól és a felsőoktatástól, másrészt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Mohamed próféta sose mondott olyat, hogy a nőket el kellene kendőzni. Ez igazából egy törzsi szokás, aminek kevés köze van az iszlám valláshoz.
De aztán meglepő akadály hárult a nők „felszabadítása" elé: maguk a nők.
Amikor Egyiptom elveszette a Hatnapos háborút Izraellel szemben, muszlim nők tömegei önkéntesen visszatértek a teljes fátylazáshoz, hogy ezzel is kifejezzék a felsőbbrendűségüket és dominanciájukat a zsidó (és keresztény) kultúrával szemben.
Manapság, a nők egy része egyfajta tudatos tüntetésként hordja a fátylat a nyugat elnyomása ellen, a másik részük pedig állítja, hogy számukra a burka jelenti a szabadságot.
Gyakorló muszlim hölgy-szakértőimtől megtudtam, sokaknak a tisztaságot, méltóságot és erőt képviseli, és sokan a mai napig büszkén hordják.
Alapvetően a fátylazás lényege, hogy megvédje őket a férfiak tekintetétől, amíg férjhez nem mennek, azonban egyre több modern nő dönt úgy, hogy elhagyja a fátylat egy jobb munkahely és oktatás reményében.
Ez különösen felkeltette az érdeklődésemet.
Vajon, hogy reagálnak majd a munkahelyemen a burkámra?
Tényleg negatívan diszkriminálja a nyugati társadalom azokat a nőket, akik burkát hordanak - arra hivatkozva, hogy nem értenek egyet a burka által szimbolizált nemi diszkriminációval? Kicsit visszás ez nekem...
A következő részben leírom az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat is! ;)
Lina Boothby
Nyitókép: iStockphoto
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.