Egy hét a fátyol mögött

Kívülállóként úgy tűnhet, hogy az iszlám hívő nők elzárva, egy darab szövet mögött rejtőzködve élik életüket. Ám az elmúlt hét miatt sokkal összetettebbnek ítélem meg a muszlim asszonyok helyzetét.

Határozottan tettem egy lépést a muszlim közösségek felé, hogy magamba szívjam a kultúrájukat és kicsit jobban megértsem a szokásaikat. Egy hét alatt jártam a helyi mecsetben, beültem a legfontosabb pénteki imára, végigjártam egy rakás muszlim ruházati boltot, beszéltem vallásos tanítókkal, imámokkal, számtalan muszlim nővel és brit asszonyokkal, akik áttértek az iszlám hitre.

Be kell valljam, ez teljesen felkavarta bennem a sok feminista, emancipált női gondolatot és érzelmet.

És mi nyugatiak csak megmosolyogjuk azokat a muszilm nőket, akik váltig állítják, hogy önként hordanak fátylat, amit a nőiességük szimbolumának tartanak - és ezzel vívják ki a férfiak tiszteletét. Pedig meglepődve tapasztaltam, hogy a burkát viselve mindegyik muszlim taxis lefékezett előttem és udvariasan átengedett az úton. Pedi Angliában az arab taxisok híres arról, hogy soha senkinek nem állnak meg. Szóval ez részükről a tisztelet egyértelmű megnyilvánulása volt.

A másik szívmelengető dolog amit észrevettem, hogy teljesen idegen muszlim nők és férfiak üdvözöltek az utcán egy hangos "As-salamu alaikum"-mal, ami arabul "béke legyen veled"-et jelent. Szerintem van mit tanulnia a nem muszlim társadalomnak az összetartásról...

Egyik este elmentünk vásárolni a férjemmel egy helyi áruházba, ami egy igazi tradícionális, régimódi üzletlánc, és igen népszerű az idősebb angol hölgyek és urak között. Ha valahol, akkor itt tényleg teljesen kívülállónak éreztem magam. Az idős hölgyek elkerekedett, szörnyülködő szemmel bámultak, ahogyan végighaladtunk a levendula illatú szappanok és pasztell színű gyapjúk között. Úgy néztek rám, mintha egy fekete szellem lennék egy horror filmből.

Én pedig zavaromban idegesen nevegéltem az arcomat takaró kendő alatt, amikor a tömeg kettényílt előttem, mint Mózes előtt a Vörös-tenger.

Néhány ember pedig egyenesen kiborult a jelenlétemtől. Például a Tescoban egy nő nem volt hajlandó sorba állni mögöttem, és a kasszasor másik oldalán, biztos távolságból pakolta ki a bevásárolnivalóit.

Mindezt persze közvetlenül a hátam mögött kommentálták, mivel szerintük a burka miatt halláskárosult is lettem.

Érdekes szembeállítani, hogy mi, nyugatiak azt kifogásuljuk az iszlám vallással kapcsolatban, hogy negatívan diszkriminálja a nőket. Ehhez képest mi is ezt tesszük velük, csak épp nem a nemük, hanem a vallásuknak megfelelő öltözet miatt...

Persze tény és való, hogy nem nagy öröm egy ilyen ruhát hordani. Az egyik legkényelmetlenebb aspektusa a muszlim életnek az, hogy minden férfi társaságában fátylaznom kellett. Az iszlám szerint a nőknek el kell takarniuk magukat, ha nem csak a rokonaik vannak jelen. Emiatt, egy egész napig nem tudtam levenni a burkát, mert egy vezetékszerelő dolgozott a lakásunkban. Szegény majdnem leesett a létráról, amikor talpig feketében beléptem a szobába.

A burkában nyilvánosan enni is egészen szórakoztató volt, legfőképpen a körülöttem lévőknek. Majdnem egy óráig tartott, amíg falatonként megettem egy szendvicset, mert minden egyes harapáskor diszkréten emelgetnem kellett a fátylamat.

És a szociális életem is igencsak bonyolultá vált... Az iszlám szabályat betartva nőként nem csak tilos volt alkoholt inni, de még belépnem se szabadott olyan helyre, ahol alkoholt árusítanak. Na most hol talál az ember egy olyan éttermet, ahol nem kínálnak alkoholt? De még a kávézók többségében is lehet ír kávét kapni!

A burkához való jog

Ami meglepő lehet, az az, hogy egyre több nyugati muszlim nő harcol a burkaviseléshez való jogért!

Szerintük ez az érzés elkerülhetetlenül belénk vésődőtt az elmúlt évtized terrorista akciói miatt.

Nekem is azt tanácsolták, szóljak a főnökömnek, hogy mire készülök, hogy elkerüljem a félreértéseket. Mivel már ismertek a kollégák, és tudták, hogy nem vagyok terrorista, illetve csak egy hétről van szó, nem volt kifogásuk. De tény, hogy a munkavégzést jelentősen hátráltatta az öltözetem. Sok muszlim kolléganőm panaszkodott már arra, hogy a hijab miatt nehezen hallják, hogy mit mondanak nekik az ügyfelek a telefonba. Nekem a szám is takarásban volt, szóval a telefon másik oldalán is nehezebben értették mit beszéltem.

Okafogyott tradíció

Alapvetően a fátylazás lényege, hogy megvédje a nőket a férfiak tekintetétől, amíg férjhez nem mennek. Ám amint nyugati országokba kerülnek ez teljesen kontraproduktívvá válik, és ellentétes hatást ér el. Sok nyugati muszlim szerint az európai civilizációs körben teljesen felesleges a teljes elkendőzöttség. Ezt én is csak megerősíteni tudom.

Egyrészt az emberek egyfolytában megbámultak, ami teljesen meghiúsítja a fátylazás célját: az elrejtőzést a kíváncsi tekintetek elől. No meg aztán, egy muszlim nőnek lesütött szemmel illik járni, de én úgy találtam, hogy a férfiak még inkább keresték a szemkontatkust - mivel ez volt az egyetlen látható dolog rajtam.

Muszilm feminizmus

Az elmúlt héten sokkal jobban észrevettem a hijab-ot hordó nőket és lányokat. Szolidaritást éreztem velük. Úgy érzem, hogy sokkal nyitottabbá váltam azáltal, hogy végre nem kritizálni, hanem megérteni akartam őket. És sajnos arra is rájöttem, hogy az emberek aggresszívvá válnak és elzárkóznak, amikor megbénítja őket a félelem.

A fátylat viselő nők nem lennének ugyanazok a fátyol nélkül. Ők úgy érzik, hogy a fátyol hiányában elvesztenék tisztaságukat.

Úgy vélem, hogy egy szabad társadalomban eléggé ellenmondásos a zsarolás, amely rákényszeríti a nőket, hogy elhagyják a tradícionális, vallási ruházatukat azért, mert a látványa másoknak kényelmetlenséget okoz.

A modern társadalom isteníti a különbözőséget és az elfogadást - anélkül, hogy igazán megértenénk, hogy ez mit is jelent. Nagy hanggal éltetjük a feminizmust, de a feminizmusnak két oldala van.

A feminizmus lényege pont az, hogy szabadságot ad a nőknek, hogy bikiniben mászkáljanak, vagy épp fekete burkában, amelyből csak a szemük látszik ki, ha úgy tetszik nekik.

Lina Boothby

Nyitókép: iStockphoto