Volt már olyan, hogy valaki bocsánatot kért tőled, mégis rosszabbul érezted magad utána, mint előtte? A mérgező bocsánatkérés formailag rendben van, de közben finoman az egót védi, nem a kapcsolatot.
Az igazi bocsánatkérés ritka kincs. Nem azért, mert nehéz kimondani azt, hogy „sajnálom”, hanem mert nehéz mögé tenni a felelősséget is. A mérgező bocsánatkérés viszont tele van kibúvókkal, félmondatokkal, tereléssel. Íme öt jel, hogy a sajnálkozásod csak egy ügyes trükk és valójában csak az egódat akarod védeni.
Forrás: 123rf.com
„Sajnálom, de…” – a mérgező bocsánatkérés klasszikusa
Ha egy mondat így kezdődik, szinte biztos, hogy a „de” után jön az igazi üzenet. „Sajnálom, de te is tudod, milyen vagy.” „Sajnálom, de én csak őszinte voltam.” Ilyenkor a bocsánatkérés csak bevezető, egy udvarias köhintés, mielőtt áthárítod a felelősséget.
A „de” lenullázza az előtte álló szót, a másik fél nem azt hallja, hogy sajnálod, hanem azt, hogy megmagyarázod, miért volt igazad.
Ez nem békülés, hanem finom önigazolás.
Sürgető és poénos bocsánatkérés: amikor túl gyorsan túllépnél rajta
„Na jó, bocs, lépjünk már tovább.” Ismerős? A sürgető bocsánatkérés valójában azt üzeni: nekem kellemetlen ez a helyzet, zárjuk le gyorsan. Nem az számít, hogy a másik feldolgozta-e a történteket, hanem az, hogy te megszabadulj a feszültségtől. Ugyanez történik, amikor viccel próbálod elütni a dolgot. „Na, ne haragudj már, ilyen béna vagyok!” – mondod nevetve. A humor oldhatja a feszültséget, de takarózhatunk is vele. Ha a poén arra szolgál, hogy ne kelljen komolyan venni a másik fájdalmát, akkor az már nem kedvesség, hanem menekülés.
„Ha megbántottalak…” – A hárító mondat, ami mindent visszafordít
Ez a mondat első hallásra korrektnek tűnik.
„Ha megbántottalak, sajnálom.” Csakhogy ebben ott a feltételes mód.
Nem az van benne, hogy megbántottalak, hanem az, hogy talán te túl érzékeny vagy. Ez a fajta mérgező bocsánatkérés burkoltan megkérdőjelezi a másik érzéseit. Mintha azt mondanád: nem biztos, hogy baj történt, de ha te annak élted meg, hát jó. A felelősség így már nem nálad van, hanem az ő reakcióján.
Szavak nélkül, félvállról – A mérgező bocsánatkérés egyik formája
Van, aki nem is kér igazán bocsánatot. Inkább hoz egy csokit, megölel, vagy egyszerűen úgy tesz, mintha mi sem történt volna. A csend néha beszédesebb, mint ezer szó. A gond az, hogy a kimondatlan bocsánatkérés nem mindig gyógyít. Persze vannak helyzetek, ahol a gesztus többet ér, mint a magyarázat. De ha a hallgatás mögött az áll, hogy „én nem fogok mentegetőzni”, akkor az nem méltóság, hanem büszkeség. Az egó nem engedi kimondani, hogy hibáztál. Ide tartozik az is, amikor gyorsan témát váltasz, vagy látványosan túlkompenzálsz. Kedvesebb leszel, mint valaha, de a konkrét mondat elmarad.
Amikor a bocsánatkérés inkább rólad szól
Van egy különösen alattomos forma is: amikor a bocsánatkérés végül arról kezd szólni, hogy te mennyire rosszul érzed magad. „Annyira szörnyű ember vagyok.” „Mindig mindent elrontok.”
Ilyenkor a sértett félből hirtelen vigasztaló lesz, a figyelem átterelődik rád.
A másik már nem a saját fájdalmával foglalkozik, hanem azzal, hogy téged megnyugtasson. Ez is mérgező bocsánatkérés, csak más csomagolásban. Látszólag önkritikus, valójában önközpontú.
A legjobb bocsánatkérés
A bocsánatkérés nem retorikai gyakorlat, hanem felelősségvállalás. Ha kimarad belőle az egyenes mondat, például: „megbántottalak, és sajnálom”, akkor könnyen átcsúszik önigazolásba. A mérgező bocsánatkérés rövid távon megkímélheti az egót, de hosszú távon rombolja a bizalmat. Néha a legegyszerűbb mondat a legnehezebb: hibáztam. És kész.
Nyitókép: 123rf.com
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
