Még a bocsánatkérés is hazug volt

Görcsösen ragaszkodtam hozzád. Belekapaszkodtam a képzeletem szülte álomképbe, hogy pótolja a hiányosságaidat és elnyomja a bennem tomboló szeretetéhséget. Annyiszor próbáltam elmondani neked, mennyire imádlak és hogy még mindig ugyanúgy kívánlak, mint az első alkalommal! Jobban megnyíltam neked, mint előtted bárkinek, de te a legboldogabb időszakunkban sem adtad át magad teljesen.

Nehéz volt beletörődnöm, hogy nincs ráhatásom az események alakulására. Hogy nem számít, mennyi mindent tettem kettőnkért, te soha nem fogsz úgy érezni irántam, mint ahogy én érzek irántad. Mert eleve más-más szinteken álltunk. Én érzelmi, fizikai és szellemi szinten is kapcsolódtam hozzád, te viszont csak kényelemből voltál velem. Sokszor hazudtál, és sokszor megszegted a nekem tett ígéreteidet, hiszen nem láttad bennem a nagybetűs Nőt. Valójában sosem számítottam neked igazán.

A bocsánatkéréseid sem szívből jöttek, hanem csupán hamis szavak voltak. Korábban azt hittem, hogy mindent együttérzésből és szerető kedvességből tettél. Akkor döbbentem rá, milyen hülye naiv voltam, amikor elfelejtetted a kerek évfordulónkat. Még egy csokor virágot sem kaptam... Persze elhangzott a szádból a "sajnálom", de nem volt őszinte, csak a lelkiismereteden akartál könnyíteni - ahogyan máskor is.

Túl sok energiát pazaroltam könnyekre, félelmekre, kétségekre - egy olyan emberre, aki nem érdemelte meg. A legjobb dolog, amit magamért tehetek, az, hogy most szakítok veled. Sajnálom. Tényleg őszintén sajnálom, hogy vége, de nem hagytál más választást. Nem fogom újra és újra megbocsátani a hibáidat, a tévedéseidet, amikor tudom, hogy igazából nem akarod kijavítani őket.

Már csak egyetlen dolgot kérek tőled: szállj ki az életemből, hogy végre megtaláljam a boldogságot valaki más mellett!

Nyitókép: Shutterstock