Viszont minden problémával meg lehet tanulni együtt élni. Az alábbi praktikák közül biztosan alkalmaztál már párat - de együtt még hatásosabb védelmet nyújthatnak kevésbé szeretett embertársaiddal szemben.
A barátainkat mi válogatjuk meg, a kollégákat viszont korántsem. Ha a főnököd egy értelmes emberi lény, az már félsiker - de rajta kívül lehet, hogy még 10-15 emberrel osztozol a munkahelyi küzdelmekben. Hagyd figyelmen kívül a "károgó osztagot"! Azokkal töltsd a pihenőidődet, akik nem találnak ki rólad fantasy írókat megszégyenítő történeteket!
Persze - ha a feladat úgy kívánja -, néha azokkal az emberekkel is kommunikálni kell, akiket legszívesebben száműznél a világűrbe. Ilyenkor a legjobb, amit tehetsz, hogy kikapcsolod az agyadat - de csak annyira, hogy tudd, mikor kell azt dünnyögnöd: "Ühüm." Kiváló megoldás, ha hív az anyós, vagy megint rád küld az idegesítő munkatársad egy panaszcunamit.
"Wow, hogy ez eddig nem jutott eszembe!" - gondolhatod most cinikusan. De valóban kiszelektáltál minden nemkívánatos kapcsolatot? A személyiségünk változásával sok régi barátság teherré válik. Ha csak kényszerből írsz rá az illetőre Facebookon, hogy "Mizu?", az már régen rossz. Az is lehet, hogy túl sok figyelmet fordítasz a negatív emberekre. Felesleges morfondíroznod azon, hogy miért volt olyan bunkó tegnap a szomszéd.
Egy agyhalottal vitába szállni olyan, mintha házhoz mennél a pofonért - ennyi erővel a bekopogó hittérítőknek is felajánlhatnád, hogy alakítsák át a lakásodat templommá. Hidd el, ha az ilyeneknek igazat adsz, pár perc után csendes elégedettséggel visszavonulnak. Ez persze csak a felesleges vitákra igaz - egyébként nyilván állj ki magadért! De egy laposföld hívővel nagy eredményre nem jutsz...
Nemrég voltam egy kétnapos oktatáson, ahol az előadónő kiképző tisztnek érezte magát. Fél óra után már sajnáltam, amiért ennyire élvezi a szívatást. Képzeletemben egy piros bohócorrot rajzoltam az arcára - mindjárt gyorsabban teltek az órák. Van, amikor az idiotizmus eléri azt a szintet, hogy inkább nevetni érdemes rajta, semmint bosszankodni.
Végül: ha kevés jó arc van a társaságban, legyél az te magad! Nem azért, hogy elfogadjanak - egyszerűen csak, mert olyan sok a keserű ember, hogy minden egyes jóindulatú megnyilvánulás kapaszkodó lehet a másik mindennapjaiban...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.