Ma ez már egészen másképp van, irreális is lenne elvárni egy ilyen gyorsan változó világban, hogy épp a munka területe, a munkaerőpiac legyen állandó. Utálod a munkádat, de úgy érzed, túl idős vagy ahhoz, hogy karriert válts? Akkor számolj egy kicsit!
Tegyük fel, 40 éves vagy. Van még 25 éved a nyugdíjig (bár éppen a napokban olvastam, hogy megint ki akarják tolni). Az nagyon hosszú idő. 1300 munkahét, több mint 6000 munkanap. Tényleg ilyen sok napon át rosszul akarod magad érezni, csak azért, mert úgy gondolod, túl késő??? Több mint a fele hátravan még az aktív éveidnek!
Miért lenne késő???
Mit gondolsz, mikor jár jobban a világ - és persze te magad -, ha még 25 évig csinálod rosszul, amit eddig (hiszen ha nem szereted, biztosan nem vagy benne kiemelkedő), vagy belekezdesz valami újba, és van esélyed még 25 évig valamit JÓL csinálni? Milyen példát szeretnél mutatni a gyerekeidnek, a környezetednek? Olyat, hogy "az élet nem habostorta", "a munka egy szükséges rossz, de dolgozni muszáj", vagy olyat, hogy "bármi lehetsz, amit szeretnél", "dolgozni, alkotni jó dolog"? Rajtad áll!
Én kétszer is váltottam karriert életem során, ami nem mindig könnyű, de tapasztalatból mondom, igenis lehetséges, és nem kérdés, hogy megéri. A hivatásomat is csak 30 felett találtam meg, és azt gondolom, nincs ezzel az égvilágon semmi baj. Sokan azt várjuk magunktól, hogy már 14-18 évesen tudjuk, mik szeretnénk lenni, "ha majd nagyon leszünk". De a többségünknek akkor még fogalma sincs erről! Mert ahhoz, hogy megtaláljuk a hivatásunkat, nagy önismeretre van szükség, ami 14-18 évesen még nem áll rendelkezésünkre.
Tehát ha elmúltál 30 vagy akár 40, és még nem találtad meg a hivatásodat, ne érezd magad defektesnek! Sokan vannak ezzel így - többen, mint sejtenéd.
Nekem is kellettek a korábbi (munka)tapasztalatok ahhoz, hogy ma az legyek, aki vagyok, és másoknak segítsek megtalálni a helyüket a karrierjükben. Ha még nem tudod, mi szeretnél lenni, ne ostorozd magad, hanem inkább kezdd el keresni! Akár segítséget is kérhetsz, egyáltalán nem szégyen.
Egy kedves ismerősöm mesélte, hogy az anyukája 50 éves is elmúlt, de van egy vágya: dajka szeretne lenni egy óvodában. Már fiatal korában is érdekelte az óvónő szakma, de végül nem úgy alakult az élete. Egész más pályán dolgozik, de nem adta fel, hogy elvégezze a képzést, ami ahhoz szükséges, hogy dajka lehessen. Azt gondolom, ez nagyon is tiszteletre méltó. Miért keseregnénk azon, hogy már az elején elrontottuk?
Csupán egy kis újratervezésre, módosításra és kitartásra van szükségünk, és foglalkozhatunk még azzal, amivel szeretnénk! Én nagyon szurkolok ismeretlenül is ennek a hölgynek. Nagyon tetszik, hogy nem mondja azt, hogy "ez a hajó már elment", hanem igenis tudatosította magában, mi tenné boldoggá, reális céllá alakította, és tesz érte! Remélem, el is éri, mert megérdemli!
És te meg mered valósítani az álmaidat? Vagy inkább vállalod azt, hogy a következő legalább 1300 hétfőn rossz hangulatban ébredsz...
Fehérvári-Varga Judit
Karrier coach
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.