Tippek egyedül utazó nőknek

Pár nappal azelőtt, a gimnazista angolommal egyeztettem le érkezésem várható időpontját, de úgy tűnik, a címet nem jegyeztem meg jól, szóval, bandukoltam tovább... Egészen a piros lámpás negyed közepéig. De para, itt fogok lakni? Remek. Befordultam egy kis utcába, majd benyitottam az azonos nevű hostel ajtaján, ahol a falra pingált öles betűk hirdették, hogy Jézus szeret engem. Nos, ebben nem kételkedtem: egy békési faluból indulva egyedül, egy közel huszonnégy órás buszút után megérkeztem a vágyott holland fővárosba, és végre megtaláltam a szállást is. Mi ez, ha nem isteni gondviselés?

Ebben a fantasztikus, északi fővárosban mindenki megtalálja azt, amit keres: szabadságot, szerelmet, pénzt, kultúrát, nyugit, pörgést... Egyedül barangoltam be Amszterdamot, de őszintén szólva nem hiányzott senki és semmi - na jó, vasárnap estére már jól jött volna egy doboz sebtapasz a lábujjaimra.
Ma sem utaznék, viselkednék, szerveznék másként. Úgy gondolom, hogy:

• Jó, ha egy-egy utat alapos szervezés előz meg. Nőként nem hiszek a spontán, magányos utazásokban: vakmerőségnek tartom, és nem bátorságnak vagy magabiztosságnak.
• Vannak alapszabályok, amiket itthon és külföldön is be kell tartani: ne mászkáljunk egyedül az éjszakában, ne rúgjunk vagy drogozzunk be észvesztésig, ne álljunk szóba idegennel, akkor sem, ha segítséget kér, vagy irtó jó fej!

  

• Mindig kell lennie B tervnek! Ismerős ismerőse, aki a városban lakik, éjjel is nyitva tartó melegedő helyek, ha valahonnan sietősen kellene távozni, helyi doki, fogorvos, kórház, gyógyszertár címe, telefonszáma.
• Az itthon maradottakkal tudatni kell, hol vagyunk, mi a címe, telefonszáma a helynek, ahol megszállunk.
• Ami itthon is gyanús lenne, az legyen mindenhol gyanús! Ne aludjunk nem zárható szobában, ne adjuk oda az iratainkat senkinek!

Amszterdami utazásomon felbuzdulva a következő években több helyen fordultam meg magányos turistaként. Vonattal jutottam el Trieszten át Udinébe, ahol ösztöndíjasként tanultam (egy koleszban, ahol nem volt hűtő, mosógép, és amit októbertől decemberig napi négy órán át fűtöttek csupán), előtte pedig Firenzében éltem egy hónapon át. Tudom, sokak szerint nem igazi az az utazás, ahol nélkülözni kell, de én nem így éltem meg...

• Egyedül utazni nem unalmas, sőt, néha igazán üdítő, hogy nem kell máshoz alkalmazkodva kelni, enni, sétálni: mindent a saját ütemünkben és tervünk szerint fedezhetünk fel.
• Egyedül utazni nem veszélyes, sőt, engem például sokkal több atrocitás ért magyar földön, mint bárhol a világon.
• Egyedül utazni maradandó emlék, sőt, egy önbizalomnövelő tény: megtettem, sikerült, minden helyzetben feltaláltam magam, ez "elvehetetlenül az enyém".

Nyitókép: Shutterstock