Egyedül Thaiföldön - Csodaország elérhető áron

Bevallom, az én esetem egy kissé egyedi: nem romantikázni vagy bulizni mentem ebbe a távoli, ázsiai országba, hanem édesapámat látogattam meg, aki már egy éve kint dolgozott. Így aztán sokat róttam egyedül a dzsungelt és a tengerpartot, teljesen önmagam lehettem.

Kétszer hét óra utazás és tíz óra várakozás után aztán megérkeztem Phuket szigetére. És az első, ami szembetűnt, az az egy motor-négy utas felállás volt. Thaiföldön úgy szokás, hogy az egész családot felpakolják két kerékre, és mehet a bevásárlás. Autókból jellemzően csak pickup van, ott a platón megy a buli utazás közben.

Bár a szezon a téli időszakban tart, én tavasszal mentem ki - és milyen jól tettem! A thai újév ugyanis április 13-ra esik. Ahogy ők ünnepelnek, az enyhén szólva nem egyszerű:

• Az emberek az utcán csoportokba verődve jeges vízzel "támadják meg" egymást. Sőt, a motorosoknak, autósoknak kötelező is lelassítani, hogy jól nyakon öntsék őket.
• Emellé (számomra rejtélyes okból) hintőporral kenik be egymás arcát, de a személyes kedvencem a színezett vízzel való háború volt. Egy Sziget Fesztivál ehhez képest semmi!

Ráadásul Thaiföldön ültem életemben először motoron. Ott ugyanis nemcsak sima autós-, hanem motorostaxi is van. Ami meglepő, hogy még a taxissal is lehet alkudozni. Az persze más kérdés, hogy pont újévkor szálltam kétkerékre, és a sofőröm vidáman megállt minden sarkon, hogy nyakon öntsenek minket.

Miután felmentünk Phuket egyik legmagasabb hegycsúcsára a Big Buddha szoborhoz, úgy leesett az állam, hogy nagyjából a tengerpartig gurult. Egy sima nagyobb darab szoborra számítottam, de helyette egy gigantikus épületet találtam ülő Buddha szobor alakban.

Bent éppen egy szertartás folyt, de így is annyira előzékenyen bántak velem a szerzetesek, hogy fél percen belül hoztak nekem ülőpárnát és teát.

Mindemellett azért jutott idő egy kis elefántlovaglásra a dzsungelben és egy néhány napos hajótúrára is. Idegenvezetőm jó transzvesztitához méltóan két magyarázás közt kent magára egy kis rúzst, mielőtt ellátogattunk a majmok szigetére.

Írhatnék még órák hosszat Thaiföldről, de nem szeretném, hogy mindenki irigykedve megutáljon. Ami pedig a pláne az egészben, hogy az ország inkább csak a fejekben tűnik elérhetetlennek. Egyedül a repjegyre kell pénzt költeni, egyébként 4 csillagos, medencés szállodákban olcsóbban alhatunk, mint Zamárdiban Bözsi néni retro apartmanjában. Az ügyesebbek 220 ezer Ft-ból kihozzák. Bár úgy vettem észre, sok európai hogy, hogy nem, kint ragadt. Valószínűleg nem véletlenül.

Nyitókép: Lippai Flóra saját képe