

Bevallom, az én esetem egy kissé egyedi: nem romantikázni vagy bulizni mentem ebbe a távoli, ázsiai országba, hanem édesapámat látogattam meg, aki már egy éve kint dolgozott. Így aztán sokat róttam egyedül a dzsungelt és a tengerpartot, teljesen önmagam lehettem.
Kétszer hét óra utazás és tíz óra várakozás után aztán megérkeztem Phuket szigetére. És az első, ami szembetűnt, az az egy motor-négy utas felállás volt. Thaiföldön úgy szokás, hogy az egész családot felpakolják két kerékre, és mehet a bevásárlás. Autókból jellemzően csak pickup van, ott a platón megy a buli utazás közben.

Bár a szezon a téli időszakban tart, én tavasszal mentem ki - és milyen jól tettem! A thai újév ugyanis április 13-ra esik. Ahogy ők ünnepelnek, az enyhén szólva nem egyszerű:
- Az emberek az utcán csoportokba verődve jeges vízzel "támadják meg" egymást. Sőt, a motorosoknak, autósoknak kötelező is lelassítani, hogy jól nyakon öntsék őket.
- Emellé (számomra rejtélyes okból) hintőporral kenik be egymás arcát, de a személyes kedvencem a színezett vízzel való háború volt. Egy Sziget Fesztivál ehhez képest semmi!
Ami külön érdekesség, hogy mindenki megbabonázva nézett rám a fehér bőröm miatt. Férfiak és nők szólítottak le az utcán vagy a buszon, hogy "Annyira szép vagy!" esetleg "Megölelhetlek?"- amire azért egy négyes-hatos villamoson élből előkapnám a gázspray-t. De ott valahogy ez meg sem fordult a fejemben.
Ráadásul Thaiföldön ültem életemben először motoron. Ott ugyanis nemcsak sima autós-, hanem motorostaxi is van. Ami meglepő, hogy még a taxissal is lehet alkudozni. Az persze más kérdés, hogy pont újévkor szálltam kétkerékre, és a sofőröm vidáman megállt minden sarkon, hogy nyakon öntsenek minket.

Miután felmentünk Phuket egyik legmagasabb hegycsúcsára a Big Buddha szoborhoz, úgy leesett az állam, hogy nagyjából a tengerpartig gurult. Egy sima nagyobb darab szoborra számítottam, de helyette egy gigantikus épületet találtam ülő Buddha szobor alakban.

Bent éppen egy szertartás folyt, de így is annyira előzékenyen bántak velem a szerzetesek, hogy fél percen belül hoztak nekem ülőpárnát és teát.

Mindemellett azért jutott idő egy kis elefántlovaglásra a dzsungelben és egy néhány napos hajótúrára is. Idegenvezetőm jó transzvesztitához méltóan két magyarázás közt kent magára egy kis rúzst, mielőtt ellátogattunk a majmok szigetére.
Aki pedig még nem sznorkelezett, az sürgősen pótolja be! Nincs annál csodásabb, mint mikor lebuksz a vízbe, ami alattad olyan mély, hogy beférne egy négyemeletes ház, mégis tisztán látod az alját. A rengeteg színpompás hal és a melletted elúszó teknős már csak hab a tortán.

Írhatnék még órák hosszat Thaiföldről, de nem szeretném, hogy mindenki irigykedve megutáljon. Ami pedig a pláne az egészben, hogy az ország inkább csak a fejekben tűnik elérhetetlennek. Egyedül a repjegyre kell pénzt költeni, egyébként 4 csillagos, medencés szállodákban olcsóbban alhatunk, mint Zamárdiban Bözsi néni retro apartmanjában. Az ügyesebbek 220 ezer Ft-ból kihozzák. Bár úgy vettem észre, sok európai hogy, hogy nem, kint ragadt. Valószínűleg nem véletlenül.
Országok, ahová visszahúz a szív - Dominika, Dél-Afrika, Németország
Ide NE utazz: Thaiföld, Mexikó, Svájc
Nyitókép: Lippai Flóra saját képe
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!