Hogyan sűríts egyhetes nyaralást két napba?

Hogy miért jó a 2-3 napos nyaralás?

• Nem kell szabit kivenni. Vagy legalábbis minimálisat.
• Annyi élményt sűríthetünk egy hétvégébe, mint mások egy komplett nyaralásba.
• Sokkal kevesebből megússzuk.
• Többször utazhatunk több helyre.
• Nem az anyósunknál kell kapálnunk a szőlőt a hétvégén.
• Nagyobb társasággal is könnyebb összeszervezni.
• Kevésbé furdal a lelkiismeret, ha csak egy hétvégére hagyjuk a nagyinál a gyereket, mintha egy egész hétre tennénk - így a párunkkal is tudunk romantikázni, és csak egymásra figyelni.

Mániákus miniszünidős vagyok. Programsűrítő. Három nap Málta. Három nap Isztambul. Egy nap Milánó. Három nap Róma. A hétvégén Horvátországra esett a választásunk, mert az egyik legkedveltebb turistacélpont még hiányzott a repertoáromból.

Ennyi mindent sikerült belesűríteni másfél napba:

A hajnali háromra tervezett indulás szüttyögés, reggeli kóma és kávészünet miatt öt órára módosult - a letenyei határátkelőnél a kilométeres sorból kiderült, hogy a többi magyar sem hajnalban ébredős típus. Amikor egy horvátországi falucskában eltereltek, tudatosult bennünk, hogy a Plitvicei-tavakhoz nem érünk oda nyitásra. Délre feladtuk, és megálltunk megpihenni egy festői falucskában: Rastoke közvetlenül Plitvice előtt, egy mély völgyben meghúzódó mesevilág malmokkal és vízesésekkel.

A nemzeti park bejáratánál átvergődtünk a kilométeres soron, végigcsörtettünk az emelkedőkön és a fapallókon a csudakék tavak és vízesések között. A tömeg csak a hamburgerezős pihenőhely és a hajótúra után kezdett ritkulni - szóval annak, aki bírja, érdemes tényleg hajnalban indulni.

Hegyeken-völgyeken átkelve elértük a tengert és a szállásunkat, amit a semmi közepén, a mikroszkopikus Sveti Jurajtól is kilométerekre foglaltam. A tengerparton vacsoráztunk Zenggben, majd jóllakottan visszakocsikáztunk az éjszakai szerpentinen a szállásra. Ami az általunk elütött menyét miatti traumatikus csendben történt, majd hullafáradtan bedőltünk az ágyba. Ruhástól. Majdzuhanyzokreggel.

A reggeli kifogástalan volt, a pincér is csak egyszer kiáltott "puta madrét", amikor az omletthez kértem kenyeret, vajat és paradicsomot. Egyébként hozott, bár szerintem kicsit túl sokat vártam a hét euróért...

Kicsekkolás után kerestünk egy lagúnát, hogy strandolni tudjunk. Majd a bérelt neoprén ruha biztonságában belevetettük magunkat a tizennyolc fokos tengerbe sünt, uborkát, halakat és tengeri csillagot nézni. A nyaralást egy tip-top tengerparti vacsorával zártuk Rijekában, városnézési idő híján még felautóztunk a hegytetőre, hogy megnézhessük a várat és az egész várost, mielőtt útnak indulunk a pályán vissza, Budapestre.

Nyitókép: Dósa Eszter saját képe