Szicília: Don Corleone és Csontváry nyomában

A Teatro Greco falain belül nemcsak meseszép kilátás tárul elénk, hanem egy kis betekintést is nyerhetünk Csontváry mindennapjaiba is. Őszinte leszek: alapvetően nem vagyok egy nagy múzeumba járó, de egészen magával ragadó érzés volt kézzel érinteni a romokat, melyeket festőnk megörökített.

Másnap a társaság egy részével elhatároztuk, hogy meghódítjuk az Etnát. Kanyargós úton haladtunk felfelé, amikor megpillantottuk a megdermedt lávafolyamokat. Körülbelül 3900 méterig amúgy libegővel is fel lehet jutni, ám ahhoz, hogy elérjünk a hatalmas kráterig, még egy buszra is fel kellett szállni. Az egész túra nagyjából 60 euróba kerül, és 4 óra alatt lehet megtenni, de nagyon megéri!

Visszafelé a hegyről - kis kitérővel - pedig éppen útba esik Savoca, ahol az a bizonyos kávéház található, amelyben a Keresztapa című film néhány emblematikus jelenetét forgatták.

A környéken található még Cefalu, Palermo és Monreale

Cefalu tündéri kis utcáin élmény eltévedni, és hamisítatlan olasz kávét szürcsölgetve beszippantani az igazi olasz életérzést: a dolce vitát! Azért arra vigyázzunk, hogy éppen csak annyira tévedjünk el, hogy az oroszlános keresztelő kutat és a katedrálist szem elől ne tévesszük!

A palermói katedrálist sem érdemes kihúzni a megtekintendő nevezetességek listájáról. A hatalmas nagy épület zöld növényekkel teli parkjával engem teljesen elvarázsolt. Ez tipikusan az a hely, ahol az ember szívesen üldögélne egy padon, és gyönyörködne a festői tájban egy könyvvel a kezében.

A 10 km-re található Monreale dómja láttán pedig rendesen leesik az egyszeri turista álla: a bizánci mozaikjához röpke 2200 kg aranyat használtak fel. És ezt sikerült olyan ízlésesen megvalósítaniuk, hogy egyáltalán nem éreztem úgy, hogy az a sok arany rossz értelemben tette volna csicsássá a dómot.

Egy szó, mint száz, Szicília tipikusan az a hely, ahová az ember szívesen visszatérne. A történelmi nevezetességek egész sora mellett a csodás festői táj és az olasz kultúra elvarázsol mindenkit - ezt garantálom.

Nyitókép: Cillárik Adrienn saját képe