Lila foltok és rúdtánc

Meg kell hagyni, 12 év táncos múlttal a hátam mögött azt hittem, nem tud már nagy meglepetéseket okozni egy táncóra. De tévedtem. Ugyanis a rúdtánc egy teljesen más műfaj. Hamar kiderült, hogy bár szilárd talajon elég magabiztos vagyok, a levegőben bőven van hová fejlődnöm. Meglepődtem, mikor az első edzést követő negyedik napon is sziszegtem az izomláztól, és a lábamon éktelenkedő kék foltok sem akartak eltűnni.

Ha a rúdfitnesst választod sportnak, akkor azzal is számolj, hogy néha úgy fogsz kinézni, mint akit vernek otthon. Ez nem babaházépítés tejszínhabból, hanem kőkemény sport. Kiköpöd a tüdőd, izzadsz, vörösödsz, és az életedért küzdesz.

De azért nem kell aggódni, nem úgy zajlik az első óra, hogy felgumipókoznak a csőre, és addig pörgetnek, míg nem hányod el magad. Szintekre van bontva a képzés, hogy a magad tempójában tudj haladni. Minden szükséges alapot megtanítanak ahhoz, hogy biztonságosan tudd művelni ezt a sportot.

És eközben fantasztikus érzés, ahogy sorra sikerül elismételni a gyakorlatokat, amiket az edző mutat. Úgy érzed tőle magad, mint egy superwoman, aki bármire képes. És csak még többet akarsz, még nehezebb feladatot, még több izzadást és izomfeszülést. Higgyétek el nekem, rá lehet kattanni! Jót tesz az önbizalmadnak, mert ráébredsz, hogy mégsem vagy olyan gyenge, mint hitted. A sikerélmény pedig olyan endorfinfröccs az agyadnak, ami nélkül nem is érdemes élni.

Közben pedig folyamatosan egy tükör előtt állsz, tehát előbb-utóbb muszáj lesz önmagadra pillantanod. Így a rúdfitness azoknak is segíthet, akik nincsenek kibékülve önmagukkal. Nekem annyira bejött, hogy elhatároztam: addig meg sem állok, míg nem fogok úgy közlekedni a rúdon, mint Tarzan az indákon.

Nyitókép: iStockphoto