család kibeszélő anya gyereknevelés
Nyáron minden könnyebb, anyának lenni is. Süt a nap, meleg van, ezért rengeteg programot szervezhetünk a gyerekeinknek a szabad levegőn. Télen azonban a korai sötétedés és a hideg már délután beszorít minket a négy fal közé, ahol muszáj valamivel lekötni a legkisebbeket.

Anyának lenni csupa kihívás és amellett, hogy kötélidegeket igényel, nagy adagnyi kreativitásra is szükségünk lehet, ha nem akarjuk, hogy a televízió, a tablet vagy az okostelefon nevelje fel a gyermekünket.

Tavasztól őszig nem is olyan vészes a helyzet, hiszen rengeteg lehetőség közül választhatunk: leugorhatunk a játszótérre - nem mintha ez lenne a szívem csücske -, elmehetünk csavarogni a környéken, kirándulhatunk erdőn, mezőn át, strandolhatunk, ellátogathatunk az állatkertbe és még sorolhatnám a kellemes időtöltéseket, amelyeket mind a gyerekek, mind a felnőttek élveznek.

Télen azonban minden „rosszra fordul". Nem elég, hogy az öltözés egy rémálom - nem csak a gyerkőcöknek, de például nekem is, mivel nincs az a meleg aláöltöző, amelytől megszűnne a krónikus didergésem novembertől februárig –, a lehetőségek is megcsappannak.

Most, a járvány idején pedig még az olyan fedett programlehetőségeknek is búcsút inthetünk, mint a játszóházak, műjégpálya, tropicarium, múzeumok, interaktív kiállítások. Marad hát a friss és hideg levegőn való fagyoskodás – hó hiányában még szánkózni sem lehet -,

ám ha esik az eső, fúj a szél vagy különösen kiállhatatlan az időjárás, akkor bizony ki sem mozdulunk a lakásból.

De hogyan kössük le odabenn az örökmozgó csemetéket?

1. Foglalkoztató

Az én egyik jolly jokerem a foglalkoztatók. Ezeket előszeretettel vetem be utazásnál vagy ha tudom, hogy valahol sokat kell majd várnunk, például orvosnál. A legkisebbeknek léteznek úgynevezett csendeskönyvek, amelyekkel remekül el tudnak szöszmötölni. A lapok anyagból készülnek és különféle feladatokat tudnak végrehajtani bennük az apróságok: tologathatják a filcből kivágott kisautókat egy zsinóron, feltehetik a tépőzárral turbózott gyümölcsöket a fára, vagy öltöztethetik a babákat.

A nagyobbaknak pedig beszerezhetünk matricázós, színezős darabokat, de olyanok is léteznek, amelyekben már komplexebb feladatok is megtalálhatóak: meg kell találni két kép között a különbségeket, végig kell vezetni a kis ujjukat egy-egy útvonalon, vagy össze kell kötni a pöttyöket úgy, hogy a végén egy képet kapjunk. Szerencsére korosztálytól és érdeklődéstől függően számos ilyen foglalkoztató füzetecske - vagy nagyobb könyv, fémdobozba zárt típus - is létezik, így biztosan megtalálhatjuk azt a fajtát, amellyel a mi gyermekünk is szívesen eljátszik, akár egy órán át is.

Forrás: Shutterstock

2. Mozgás a lakásban

Akadnak persze olyan gyerkőcök is, akiknek a figyelmét a fenti foglalkoztatók maximum 20 percig képesek lekötni, mert hajtja őket az a végtelen energia, amely csak a gyermekekre jellemző. Ők azok, akik képtelenek a fenekükön ülni hosszabb ideig, mert őket a mozgás öröme élteti.

A lakásban azonban meglehetősen korlátozottak a lehetőségek, bár korántsem lehetetlen ez a küldetés.
Nagyon szuper kicsiknek szóló tornákat találhatunk ugyanis a neten, amelyek kifejezetten játékosan mozgatják át a gyerekeket az életkoruknak megfelelő feladatokkal. Nálunk a karantén kezdetén, amikor nem volt ajánlatos még sétálni sem vagy épp esett az eső, sokat segítettek ezek a videók.

A másik pedig, ha mi magunk építünk akadálypályát otthon. Ezt garantáltan élvezni fogja a legtöbb gyerek, még akkor is, ha nekünk nem kevés energiánkba telik majd utána rendet tenni. De megéri! Szedjük le a párnákat a kanapéról, hozzuk ki a fellépőt a fürdőből, rángassuk ki a székeket az étkezőből és helyezzük el őket úgy a lakás egy tágasabb részében - ez lehet a nappali, a legnagyobb szoba, de akár a folyosó is -, hogy akadályokat képezzenek. Ezek után pedig kezdődhet a móka, ahol a kicsiknek szlalomban meg kell kerülniük a párnákat, át kell bújniuk a székek alatt és átlépni vagy átugrani a fellépőt. Néhány kör és máris fáradtabban, kis energiacsökkenéssel folytatódhat a délután.

3. Házimunka

Lehet, hogy most nem leszek népszerű - leginkább a gyerekek körében, de egyes szülőknek is biztosan fennakad a szemük -, de annak a híve vagyok, hogy a kicsiket már zsenge koruk óta be kell vonni bizonyos ház körüli feladatokba. Gyermekmunka? Inkább csak szocializáció.

Nem arról beszélek, hogy a háromévest odaállítom a mosogatóhoz, hanem arról, hogy a hároméves bizony, ha megunta az akadálypályát, akkor nyugodtan visszatolhatja a fellépőt a fürdőbe vagy adogathatja a szülőnek a párnákat. De hideg, sötét, esős délutánokon adhatunk a kezébe egy porrongyot is, mert ők még hihetetlen lelkesedéssel tudják letörölni a – törékeny tárgyaktól mentes - bútordarabokat. Nálunk nagy kedvenc mind a portörlés, mind a porszívózás, igaz azt nem állítom, hogy utána nem kell nekem is átmennem újra a polcokon vagy a padlón - de hát nem is az a lényeg, hogy a gyerkőc tökéletesen takarítson, hanem az, hogy megszokja, neki is van feladata a háztartásban és persze, hogy kis időre ezzel is lefoglaljuk.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.