Lustaságból kezdtem el sportolni, és nem bírok leállni!

A szundikkal együtt nagyjából egy óra, míg négykézláb, ijesztő nyüszítések közepette kikecmergek a konyhába. Kétszer - mert elsőre csak a kávét van erőm lefőzni, a reggeli elkészítésére még nem állok készen. Szóval, csak ennyire vagyok lusta - és még nekem is sikerült megtalálnom azt a mozgásformát, amit nem gyűlölök.

Onnan tudod, hogy véget értek a lázadó évek, hogy anyai dorgálás nélkül is bűntudatod támad, ha egy hétig instant levesen és fröccsön élsz. Nálam ez pár éve már bekövetkezett. Fontos lett az egészséges életmód, a futás meg ugye, ingyen van - adta magát a helyzet. Mire a sarokra értem, már szúrt az oldalam, két utcával később pedig már kiköptem a tüdőmet. Valószínűleg egy tíz- és egy hatvanéves is lekörözött volna.

De azért újra és újra nekifutottam, mert minden más - a kondi, az úszás, a tánc, a harcművészet - fizetős, és amire nem muszáj, arra nem költünk. Emlékszem, egyszer kipróbáltam egy Rubint Réka féle edzést. Laptop a földre, indulhat a hasprés! Ő meg mosolyogva közli, hogy ez még csak a bemelegítés volt, én viszont már állatias hangokat adok ki az erőlködéstől. Inkább hagyjuk.

A "megváltás" tavaly érkezett el. A vonatállomás jó 20 perc sétára van otthonról, és nem volt túl sok kedvem minden nap reggel hatkor ennyit kutyagolni. Vettem hát egy kis városi biciklit, és inkább azzal gurultam le. Mesés volt, ráadásul így gyorsan letudtam a napi minimális testmozgást is.

Aztán elkezdtem a városban is ezzel közlekedni - hozzáteszem, Pesten ugyanezt nem biztos, hogy meg merném tenni. És egyszer csak azon kaptam magam, hogy már 10 perce taposom a pedált, de még nem akar a testem meghalni. Sőt, élvezem is! Ez új volt. Hamarosan a nyakamba vettem a várost, és új utcákat fedeztem fel. Sopronban nagyjából minden második épület több száz éves műemlék. Mintha egy egyszemélyes kalandon vennék részt - teljesen hülye voltam, hogy eddig nem értékeltem, milyen szép helyen lakom.

Forrás: Shutterstock

Azóta már a környéket is bejártam, és csodálkozva tapasztalom, hogy simán eltekerek az osztrák-magyar határig - megállás nélkül. Mert a tájra figyelek, és élvezem a napsütést meg a langyos tavaszi szellőt. Az úton mindenféle kellemes szépség jön velem szembe: fekete birkák, hatalmas legelők, régi villák.

Eszembe sem jut, hogy most már elég lesz, és hogy mennyire gyűlölök mozogni. Egyedül megyek, így nem méricskélem magam senkihez - tudom, hogy más jobb kondiban van és röhögve lehagyna. Nézegetem a merretekerjek.hu-t, és fejben már azzal kacérkodom, hogy teszek egy kört a Fertő-tó körül.

De legfőképp örülök, hogy végre megtaláltam a saját sportomat. Mert sajnos a testmozgás nem kívánságműsor, ezen is áll vagy bukik a közérzeted, az egészséged - meg az, hogy 60 évesen 40-nek vagy 80-nak fogsz kinézni.

Forrás: She.hu
Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?