5 felejthetetlen dolog, amit Los Angelesben láttam!
Miután megvettem a repjegyeket Los Angelesbe, semmi más nem érdekelt, csak az, hogy minél több filmmel kapcsolatos dolgot lássak. Jó, jó, tudom: van óceánpartja, meg híres kosárcsapata meg egy csomó szuper múzeuma is, de engem csak és kizárólag a filmek érdekeltek.
Egy teljes hét a mozi birodalmában!
La La Land életnagyságban
Nagyon szeretem a Kaliforniai álom című filmet, és már alig vártam, hogy minél több La La Land élményt szívhassak magamba. Voltunk fenn a Griffith Observatory-nál, ami élőben még mesésebb, mint a filmvásznon. Láttam Mia kávézóját a Warner Bros. területén, és sétáltam a stúdiók között, ahol a lány bevallja Sebastiannak, hogy utálja a jazzt.
Amit viszont nem akartam megtapasztalni, az a dugóban ücsörgés. Ám sajnos ez jött össze a legtöbbször. Mint utóbb kiderült, ez nagyon is hozzátartozik Los Angeleshez. Gyakorlatilag minden egyes nap átélhettük a Kaliforniai álom nyitójelenetét. Ültünk dugóban 6 sávos autópályán kedd délelőtt, szombat reggel, és egyszer még vasárnap este is. Csak jó zene és a táncosok nélkül. Kicsit azért átverve érzem magam!
Ahol minden a filmekről szól...
Hatalmas filmrajongóként nem volt kérdés, hogy a legtöbb időnket filmstúdiókban és filmes helyszíneken fogjuk tölteni, ám a férjemnek erről más volt a véleménye. Végül 2 nap alkudozás után megállapodtunk, hogy a Warner Brothers stúdióba és a Dolby színházba mindenképp ellátogatunk. A Warnerben csak kapkodtam a fejem a 3 órás út alatt.
Épphogy elhagytuk a kedvenc szuperhősnőm csapatát, máris ott volt a Szívek szállodájának bájos kisvárosa - majd a következő sarkon jött is a mozi, ahonnan Sheldon kilopja az Indiana Jones filmet. Heteket tudtam volna ott eltölteni.
De a legnagyobb élmény a Dolby színház volt a csillagok utcáján. Miután levadásztam az összes csillagot, amit tudtam, ott álltam a színpadon, ahol minden évben átadják az Oscar-díjat, és megszólalni sem tudtam - ami velem általában nem igazán fordul elő...
Beverly Hills és a Rodeo Drive
Amióta láttam a Micsoda nő című filmet, el akartam jutni a Rodeo Drive-ra. Magam sem tudom, hogy miért, de nagyon vonzott ez az utca. És habár nem fosztottam ki sem a Guccit, sem a Cartier-t, hatalmas élmény volt végigsétálni a pálmafák árnyékában tündöklő luxusüzletek között.
Na jó, nem bírtam megállni, és hoztam magammal egy kis emléket Beverly Hills híres utcájáról, ám sajnos közel sem költöttem annyit, mint Vivien.De itt ettem életem egyik legjobb sajttortáját is, miközben csak bámultam a sokmilliós szatyrokkal rohangászó embereket.
Szerelem: Disneyland
Mivel az utunk éppen a szülinapomra esett, nem volt kérdés, hogy a nagy napot Disneylandben fogjuk tölteni. És ha valaki azt hiszi, hogy 33 évesen itt nem lehet ugyanolyan jól szórakozni, mint 10 évesen, az nagyon téved! Megvolt minden: ijesztő Indiana Jones szellemvasút, csónakázás a Meseországban, és egész nap egy hatalmas Minnie Egér füllel mászkáltam fel és alá. És igen, fantasztikusan jól éreztem magam felnőttként a gyerekek birodalmában.
Santa Monica, szülinap és Kata
Kata - szerkesztőségünk Los Angeles rajongója - a lelkemre kötötte, hogy el kell, menjek SantaMonicára. Ez kötelező, és pont - de tudta, hogyan csábítson oda, hiszen ott is megünnepeltük a szülinapomat. Be kell, hogy valljam: nem vagyok az a nagy tengerpart rajongó. Én inkább az a városlátogató fajta vagyok, aki addig sétál, amíg le nem esik a lába. De végül elmentünk, és el kell ismernem: Santa Monica az egyik legviccesebb hely , ahol valaha voltam.
Igazi, hamisítatlan kaliforniai életérzéssel: pierestül, őrtornyostul, szörfösökkel együtt. Sajnos rettenetesen szeles időt fogunk ki, így a nagy csobbanás elmaradt, pedig szívesen megmártóztam volna az óceánban. Bár állítólag piszkosul hideg a vize.
Hogy sikerült-e egy hét alatt mindent megnéznem, amit akartam? Sajnos közel sem. Los Angeles hatalmas, és rengeteg a látnivaló. De abban biztos vagyok, hogy egyszer még visszatérek az angyalok városába!
Nyitókép: Northfoto