A tökéletes külső plasztikmezején, avagy a hibátlanság hazugsága

Tökéletesnek lenni: ez tulajdonképpen egy állandó bizonyítási vágy, ami eredendően belénk van kódolva. Tökéletesek akarunk lenni a párkapcsolatunkban, a munkánkban és ami a legfontosabb: az Instagram és Facebook profilunkban.

Ha ésszerűen gondolkodunk és anyagi szempontból közelítjük meg a dolgokat, akkor egy pillanatra képzeljük el magunkat nincstelenül. Nincs alma jel a számítógépünkön, nincs márkajelzés az ingünk hátuljában, nem tudjuk miért és mitől annyira menő a Március 15-e tér kacsalábon forgó bulipalotája, mert mi csak a Sanyi büfét ismerjük, de onnan meg ciki lenne bejelentkezni a félig-meddig "okos" telefonunkkal.

Máskor pedig a helyi bányatavon fekszünk, miközben vacak kis telefonunkról csekkoljuk, hogyan photoshopolta gyerekét Nelone Miloch, a legújabb kiadású számítógépével, amin tíz alma jel van egyszerre. A kép megjelölésekből körülbelül annyit tudunk meg, hogy többet érnek az aznap viselt ruhái, mint az a kis posztolhatatlan viskó, amiben nap, mint nap álomra hajtjuk a fejünket - ám az mégis csordultig van szeretettel.

Elönti a szégyenérzet, a sóvárgás és mikor lehunyja két szemét, fájdalmat érez mellkasában emiatt. Kezeiben a munka, lábaiban pedig amiatt, mert a márkátklan papucs eldeformálta a lábfejét.

De szerencsére van más választása: például, hogy csak azért is felveszi másnap újra azt a papucsot! Mert rájön, hogy az neki tökéletes. És mert az asztalon egy vadvirágokból kötött csokor díszeleg, amit a férje válogatott neki össze. És érzi, hogy ő egy gyönyörű nő, aki valóban szeretve van.

Nyitókép: Getty Images