Hiába a márkás ruhatár, ha a lelked romokban hever

Az utóbbi években elvesztettem önmagam. Nem érzem jól magamban a bőrömben, bármit is viselek. Nőiségem, egyéni erőm már régóta nem lelem, s ez olykor túlontúl aggaszt. Anyám mindig azzal biztatott, hogy ő minden reggel összekapja magát. De komolyan: mit ér ez, ha belülről egy semminek érzem magam?!

Az évek során többször elvesztettem magabiztos női mivoltom, s ha úgy kegyetlenül őszinte kívánok lenni magamhoz, akkor általános önbizalomhiányban szenvedek, amit  a magabiztosság álarcával kiváltképp jól lepleztem. A barátaim erős, önmagát szerető, bölcs és az őszintét odamondó nőnek ismernek, és csak a hozzám igazán közel álló emberek ismerik gyengeségeim és tökéletlenségeim sokaságát. Összegzésként fogalmazzunk úgy, hogy a nem létező önbizalmam jelenleg épp a béka feneke alatt van.

Édesanyámhoz sokszor fordulok az ilyen jellegű problémáimmal. Ő, mint a nő, aki a divat területén dolgozik és nők ezreit öltöztette már fel, nekem is mindig segített öltözködési tippekben. Igaz, korábban sokszor azt éreztem, hogy a saját stílusát igyekszik rám erőltetni, de végeredményében mindig igényesen és divatosan nézett ki a megjelenésem. Káromra nem vált egyetlen tanácsa sem.

Forrás: Shutterstock

Emlékszem, amikor lelkileg teljesen a padlón voltam és nemhogy sminkelni, de ahhoz sem volt kedvem, hogy igényesen összeválogassak két ruhadarabot az aznapi szettemhez. Sokszor kifejezetten lelencnek éreztem magam, amikor csak az ezer éves tréning nadrágomat bírtam magamra húzni.

Az édesanyám, mindig a maga lelki és benső erejének hangot adva, a következő gondolattal igyekezett belém lelket önteni:

„Kislányom, én minden reggel a padlóról szedem össze magam. Felöltözöm, megcsinálom a hajam, a sminkem és felveszem a póker arcot. Az élet megy tovább."

Ez inkább szólt arról, mit mutat a külvilág felé, semmint, hogy ő mennyire érzi jól magát bőrében. Itt kérdezem én: hiába a szép ruha és a smink, hol van a képletben a lélek és a boldogság? Véleményem szerint mindegy a megjelenés milyensége, ha a kisugárzásodból érződik, hogy romokban vagy. Egy csillogó felső vagy márkás cipő sem képes feloldozni egy boldogtalan lelket. Ez az, amit oly sokan elfelejtenek.

Sosem akartam olyan nő lenni, akinél a boldogság és az önszeretet feltárása ennyinél megáll. Nem a felszínen kell ezen az úton elindulni és választ találni, mert hiszem, hogy ez inkább egy belső munka: önmagunk elfogadása és értékeink fókuszba állítása. Szeretni saját testünket, adottságainkat és tökéletlenségeinket. Itt kezdődik az, hogy elkezdünk sugározni kifelé és árad belőlünk az az energia, amelyet az önszeretet zálogán felfogunk. És igen, ezek után beszélhetünk a jól összerakott ruha összeállításról. Csakis ekkor ad hozzá, ha a belső munka már megvan.

Én azt tanácsolom, hogy menő cuccok költséges vásárlása helyett foglalkozz a belsőddel, fogadd el önmagad olyannak, amilyen vagy és ezzel a munkával érsz el oda, ami ennek az írásnak is a lényege: önmagad szeretetéhez. És hidd el: őszintén és sokkal boldogabb leszel.    

 Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek