Főleg, mert mindent megtett a kapcsolatukért. Rendben tartotta a házat, mosott a férfira, minden nap meleg vacsorával várta. Miért nem azt nézi a férj, hogy mindene megvan, ahelyett, hogy a felesége túlsúlyára koncentrálna? Miért számít ennyire a másik külseje?
Éreztem, hogy fel kellene háborodnom, de mégsem tudtam pusztán az ő szemszögéből nézni a dolgot. Ezért egy kicsit utánajártam a témának az interneten, és láttam, hogy a barátnőm története nem egyedi eset. Kétségbeesett férfiak nyílt leveleit olvastam, akiket zavar, hogy meghízott a feleségük.
Szeretik a párjukat, de elmúlóban van a szexuális vágy, ami sajnos nem akarat és szándék kérdése. Mégsem mernek emiatt szólni, mert nem tudják, hogyan tegyék, ezért névtelenül a nyilvánossághoz fordultak. A női válasz pedig szinte mindenhol ugyanaz. Noha őszinteséget várunk a férfitól, ha olyat mond, ami nem tetszik, akkor egy szemétláda. Ott rohadjon meg, ahol van! Nem is érdemel társat az ilyen...
Olyan fórum témákat is találtam, ahol a férj hízott meg. Hatalmas sörhasat eresztett, és ezért fél, hogy elhagyják. Szerencsétlent azonban leginkább kiosztották a csajok biztatás helyett. Főként azok a feleségek, akik ugyanolyan jó kondiban voltak, mint a kapcsolatuk elején. A férfi húzzon el sportolni ahelyett, hogy rinyálna - különben meg miért nem figyelt jobban, miért hagyta el magát? Úgy látszik, hogy a nők rettenetesen kemények tudnak lenni, amikor elvárásokat, kritikát kell megfogalmazni. Ám a kritika elfogadása már közel sem megy ilyen könnyen...
Én nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy szemét az a férfi, aki fogyókúrára kéri a feleségét. Persze egy igénytelen, csipsz morzsás atlétában fetrengő férjtől nem biztos, hogy pozitív fogadtatásra lel egy ilyen kritikai észrevétel. Sőt, attól sem, aki állandóan piszkálódik - de ilyenkor már a kapcsolat minősége a fő probléma, és nem a testsúly.
Az is bunkó, aki szülés után két héttel teszi szóvá a feleségének, hogy van rajta pár kiló felesleg. Szülés után két évvel szóvá tenni viszont jogos, ha valakit már látványosan nem érdekel a társa, és következetesen elhanyagolja magát.
Mi például megbeszéltük a párommal, hogy ha bármelyikünk egészségtelen mennyiségű túlsúlyt szed magára, akkor időben szólni fog neki a másik. Csak meg kell találni a módját, hogyan adjuk ezt úgy a párunk tudtára, hogy a lehető legkevésbé bántsuk meg vele. Ehhez kell egy olyan társ is, aki nem akad ki az őszinteségen.
Vannak elfogadható - és néha kivédhetetlen - negatív változások az emberi testben, amik a korral, az egészségügyi állapottal vagy mondjuk, a gyerekszüléssel járnak. Tök oké egy sebhely, vagy hogy az idősödés miatt nő a szarkalábak száma. Egy idő után senkinek a bőre sem olyan feszes, mint húszévesen.
Ha szeretsz valakit, akkor elég sok minden belefér külsőleg, ami változhat a kezdetekhez képest, és nem megy a szexuális vágy rovására. Így pár kiló plusz sem a világvége. De egy kapcsolatnak az is része, hogy igyekszünk mindent megtenni azért, hogy külsőre is tetsszünk a másiknak. Amennyire csak tőlünk telik. Ha pedig nekünk nem tetszik valami, akkor nemcsak szólunk, hanem lehetővé tesszük a másiknak a változást, és segítjük benne. Szerintem sokkal jobb, ha a másik időben szól, mi lohasztja le a vágyát - különben hosszú távon a kapcsolat rovására mehet a dolog...
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.