Te is folyamatosan rágcsálsz, mióta otthon vagy?

Bár őszintén szólva, hiányzik a csatangolás a városban, a hegyekben vagy bármerre, és ezen a hiányérzeten az sem segít, hogy a szobamérleg nem túl jó fej. Ő az egyetlen szemét a "családban", mindenki más kedves velem és boldog, hogy 0/24-ben itthon vagyok. A hűtő különösen örül nekem, mindig szeretettel és tárt ajtókkal vár. Bármit odaad, amit a belseje rejteget - nem irigy.

Na, de viccet félretéve, mióta kötelezően itthon vagyok, gyakran azon kapom magam, hogy nonstop rágcsálok valamit. Ami gáz, hiszen negyedannyit sem mozgok, mint korábban. Az átlag napi tízezer lépésem most jó, ha ezer, és azt is a lakásban teszem meg - maximum a postaládáig megyek ki.

Ez nem állapot, hiszen egyszerű a képlet: a kaja ugyanannyi, sőt, még több, mint normál helyzetben, a mozgás viszont radikálisan csökken - ennek egyértelmű hízás lesz a vége. Amit nagyon szeretnék elkerülni. Ezért minden lehetőséget kihasználok, hogy legalább a kalóriaszámlálómba beírhassam, hogy ma is mozogtam, vagy legalább nem ettem túl magam.

Nem egyszerű, hiszen a mérleg mellett azért a kanapé is sunyi, és folyton kacsingat rám, hogy töltsem vele az időm nagy részét. De úgy döntöttem, hogy ellenállok neki is, és a hűtő tárogatásának is. Múlt héten felfaltam minden nasit, ami itthon volt. Most már csak répával és müzlivel pótolom - nem járok boltba, és egy csokit azért mégsem rendelek házhoz. Így esélyem sem lesz - a következő nagy bevásárlásig - bármi bűnös ételhez hozzájutni.

A mozgás részen viszont többet kellett agyalnom, hogy vajon mit tudok tenni annak érdekében, hogy ne csak a nappali és a háló között keringjek. Arra jutottam, hogy üzembe állítom a szobabiciklit, és azzal járok munkába - keményebb napokon pedig haza is azzal megyek. Durva, nem is tudtam, hogy a nappalim húsz perc szobabiciklire van a munkára kialakított kis zugomtól - gyalog nem tűnik annyinak.

Esténként pedig benne vagyok egy kis kergetőzésben a macskámmal - talán ez is betudható valamiféle mozgásnak. Hogy milyennek, azt pontosan nem tudom, de hatalmas erőkkel kergetjük hol egymást, hol a célpontnak kikiáltott plüss egeret. Irtó cuki a kiscicám, amikor a nagy szemeivel várja, hogy elkapjam őt. Persze én béna vadász vagyok, és csak nagyon ritkán járok sikerrel, hiszen akkor vége lenne a játéknak és az edzésnek is.

Egy gondom van az online órákkal - amellett, hogy imádom őket, és minden tiszteletem az edzőké -, hogy továbbra sincs türelmem egy-másfél óráig ászanákat csinálni, ha közben nem olvashatok. Azt hiszem, maradok a szobabiciklinél és a gyaloglógépnél, amíg nem áll helyre a rend, és az átlagos mozgásmennyiségem nem rendeződik.

Az az egy tuti, hogy mindenkinek mozognia kellene. Mindenki találja meg, hogy neki mi lenne a jó mozgásforma, mert a bezártság végére egy csomó Gombóc Artúr fog a buszok után gurulni.

Nem baj, ha nem vagy rutinos író. ✍️ Ha eddig csak a fióknak írogattál, akkor itt az alkalom, hogy megmutasd, mire vagy képes!

Mit kell tenned, ha részt akarsz venni a pályázaton?

Írd meg egy maximum 3500 karakteres cikk formájában, hogy mit gondolsz az alábbi idézetről - majd küldd el nekünk a jelentkezes@she.hu email címre április 30-ig!

Oszd meg velünk, és a legjobb cikkeket megjelentetjük az oldalon!

Forrás: She.hu

Nyitókép: Shuttertsock