Őszi romantika egy virágos ruhában - Outfit Antóniától

A fák zölden tündöklő ruháikat ezerszínű, mesés árnyalatokra cserélik, az avar rugdosóssá váló parkok pedig ilyenkor a legszebbek.

Ebben az időszakban a legjobb felfedezni a város rejtett kincseit. Az egyre ritkább meleg őszi órákban élvezni, hogy kabát nélkül sétálhatok. Mielőtt eljön a begubózás időszaka, magamba szippantom a vénasszonyok nyarának utolsó leheletét.

"Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Két lankadt szárnyú héja-madár."

A Vajdahunyad várához ebben a virágos ruhában indultam sétálni, ami a fekete és a vörös kontrasztjára épül. Ez a páros olyan, mint a jin és a jang, a tűz és a jég.

A rózsák a latin temperamentum lüktetését, a kimonószabás pedig az ázsiai kultúra misztikusságát sejteti.

Kiegészítőknek fekete bőrcsizmát és egy fűzőszerű övet választottam, ami egy kis pikantériát ad a légies, szinte önálló táncra kelő pliszírozott részeknek. A hatalmas vár előtt úgy éreztem magam, mint annak úrnője, aki éppen a csatából várja haza királyát.

"Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek."

Az indián nyárban az a legjobb, hogy még felkaphatjuk azokat a nyári ruháinkat, amiket a fagyok eljövetelével száműznünk kell - és eltehetjük emlékbe az önfeledt pillanatokat.

"Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen."

A levelek az élénk zöldekből lassan sárgává és bordóvá változnak, majd a tél közeledtét hirdetve lehullanak. De ez már egy másik történet, ennyire még ne szaladjunk előre! Amíg lehet, addig fürdetem az arcom a ragyogó napsütésben, és elbúcsúztatom a nyár összes szépségét.

"Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron."

Fotók forrása:Mártonffy András