Egy fáradt anya napja

Reggel 6 óra van. Az ébresztő hangja visszhangzik a fejemben, bármennyire szeretném, nem nyomhatok a szundira. Kikászálódok, hogy elkezdjem a napomat - megint egy ugyanolyat, mint amilyen a tegnapi és az az előtti. A kávémat még félálomban iszom meg, remélve, hogy az felébreszt annyira, hogy erőre kapjak és beleálljak a napi darálóba.  Felkeltem a gyereket, enni adok neki, én is eszem két falatot, öltözés, rohanás az óvodába. Persze, hogy késében vagyok, teljesen mindegy, mikor kelek fel… A dugóban ülve is ostorozom magam, miért nem keltem előbb, miért nem igyekeztem jobban - a feszültség egyre nő bennem, a stressz lassan átveszi az irányítást a napom felett.

Az irodába érve sem javul a helyzet, tornyosulnak a feladatok, prezentációk, határidők és értekezletek temetnek maguk alá. Próbálom a legjobb formámat hozni, de nem könnyű, mert párhuzamosan azon is kell gondolkodnom, mit adok a családnak vacsorára. Eszembe jut, hogy ma edzésem is lett volna, de megint le kell mondanom, egyszerűen nem fér bele...  Pedig a stressz már fizikailag is megvisel. Néha úgy érzem, mintha a mellkasom összeszorulna. Edzés helyett végül vásárolni megyek. Legyen meg minden a családnak.

Hazaérve nekilátok a főzésnek, de valami nem stimmel. Úgy érzem, hogy a szokásosnál is fáradtabb vagyok, és hirtelen olyan a kellemetlen érzés tör rám, amilyennel csak nagyon régen találkoztam.  Fáj, görcsöl az alhasi rész, amit furcsa pisilési inger kísér, szaladnom kell, és ez újra és újra megismétlődik. Először megpróbálom figyelmen kívül hagyni a tüneteket, azt gondolom, csak egy újabb stresszes nap mellékhatása, másnapra jobban leszek, de nem ez történik. Az állapotom egyre romlik, hiába megyek folyamatosan a mellékhelyiségbe, nem tudom annyira kiüríteni a hólyagomat, ahogy szeretném és mindeközben égő, csípő érzést is tapasztalok. 

Már tudom, hogy ez nem normális, muszáj lesz orvoshoz fordulnom. Megállapítják, hogy hólyaghurutom van. Nem értem a tüneteket, hiszen mindig felöltöztem, védtem a derekamat, uszodában sem voltam - először ezekre gondol az ember. Az orvos elmondja, hogy a felhalmozódott stressz hatására legyengült az immunrendszerem, ez pedig sebezhetővé tett. Meglep, hogy az idegesség ilyen hatással lehet a szervezetre. Kiderült, hogy a negatív stressz, ami nap mint nap jelen van az életemben, hozzájárulhatott ahhoz, hogy a testem gyengüljön, és megadja magát a fertőzéseknek.

Az orvos figyelmeztet, hogy a stressz nemcsak mentálisan, hanem fizikailag is komoly terhelést jelenthet, és sokszor hozzájárulhat a hólyaghurut kialakulásához, persze egyéb rizikótényezőkkel együtt, így például esetemben azzal, hogy elmaradt a megfelelő mennyiségű folyadékfogyasztás is. Ez a felismerés gondolkodásra késztet. Megéri ennyire túlhajszolni magam? Rájövök, hogy ha nem figyelek oda jobban, hosszú távon nagyon nagy árat fizethetek. 

Pár hét után most éppen ott tartok, hogy próbálom átszervezni a napi rutinunkat. Néha már sikerül is tartanom az új rendet, de még nem tökéletes a helyzet. De nem adom fel, mindenképpen törekszem az egyensúlyra, nem hagyom, hogy a stressz kormányozza az életemet - rossz irányba. 

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.