Álomtúrából rémálom lett: örökre megtanultam a hidratálás fontosságát

Általában a családommal szoktam kirándulni, de idén úgy döntöttem, csatlakozom egy túracsoporthoz, akik a Triglav Nemzeti Parkba és a környező hegyekbe invitáltak. Amennyire vártam, annyira balul sült el a kaland: ráadásul csakis magamat okolhatom érte. A tervek szerint öt éjszakát töltöttünk volna a hegyek közötti szálláson, nos, én a harmadik napon – amikor a többiek kirándultak – a szobában gubbasztottam, ugyanis lebetegedtem.

A második este már éreztem, baj van

Az első két nap remekül éreztem magam, ám ahogy az lenni szokott, a túrák során rengeteget izzadtam. Ugyan volt nálam víz, de keveset ittam, hogy ne kelljen folyton megállni pisilni, és miután este hazatértünk, akkor se fordítottam kellő figyelmet a folyadékbevitelre. A második este már éreztem, hogy valami nincs rendben. Fájt a hasam, és egyre többször kellett vécére mennem, de csak pár cseppeket sikerült pisilnem. Éjszaka semmit nem aludtam, persze, tudtam, mi a baj: hólyaghurutom lett. Másnap reggel a csapat készen állt az újabb kalandokra, de nekem a szálláson kellett maradnom.

Kevés folyadékfogyasztás, pangó vizelet: egyenes út a hólyaghuruthoz

Amikor elmondtam a többieknek, mi a baj, az egyik túratársunk, Zsófi, aki szerencsére orvostanhallgató, azonnal elmagyarázta, hogy valószínűleg a kevés folyadékfogyasztás miatt pangó vizeletben elszaporodott baktériumok okoztak nálam húgyúti fertőzést. A túrázás során ugyanis, amikor keveset iszunk, vagy nincs kedvünk olyan gyakran pisilni menni, mint kellene, a vizelet panghat a húgyhólyagban, ami ideális táptalaj a baktériumoknak.

Vény nélkül kapható „csodaszer” húzott ki a pácból

Zsófi utazópatikája tartalmazott gyógynövény (csalán, kukoricabajusz, tőzegáfonya, medveszőlő levél) alapú készítményeket, mert mint kiderült, ő is hajlamos a húgyúti problémákra, tehát az erre való készítmények a mozgó házi patikáját képezik, így minden alkalommal, amikor utazni megy, viszi magával ezeket a termékeket. Öröm az ürömben, hogy egy napos pihenés és rengeteg folyadék elfogyasztása után enyhültek a panaszaim, így a negyedik nap, bár még nem voltam százszázalékosan jól, ismét tudtam csatlakozni a csapathoz. Ekkor már okosabb voltam, és a hátizsákomba több flakon vizet tettem, meg is ittam az összeset, és a pisilést sem tartogattam órákig.

Szerencsém volt...

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Zsófi kisegített, és még az elején elcsíptük a bajt, egyébként sokkal rosszabbul is járhattam volna.  Fontos tudni, ha a kíméletes, gyógynövényalapú megoldások nem segítenek, orvoshoz kell fordulni, ugyanis a hólyaghurutnak komoly szövődményei lehetnek.

Egy életre szóló lecke volt

A betegségem által egy életre megtanultam, hogy bár mindig kellő mennyiségű folyadékot kell inni, a túrázás vagy bármilyen hosszan tartó sporttevékenység során a megfelelő hidratálás különösen elengedhetetlen. Ne feledjük, hogy az izzadás miatt sok folyadékot veszítünk, amit pótolni kell.

Íme néhány tanács, hogy ti ne járjatok úgy, mint én

• Ne csak akkor igyál, amikor nagyon szomjas vagy! Ha nem is érzed szükségét, félóránként kortyolj a vízből.
• Vigyél magaddal elegendő vizet! Hogy mennyi az elég? Érdemes a túra előtt tájékozódni, hogy hol és hányszor tudod feltölteni a kulacsodat. A túraútvonalak összeállítói általában tudják, milyen lehetőségek vannak, lesz-e vízvételi hely, például tiszta vizű forrás útközben.
• Az nyilvánvaló, hogy hegymászás közben nem iszunk alkoholt, sem a sör, sem a fröccs nem pótolja a folyadékot. Azt azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a túrák után este is inkább teát vagy vizet fogyasszunk, és jobb a reggelt is kávé helyett zöld teával kezdeni, ami ugyanúgy energiát ad, viszont nem vonja el a vizet a szervezettől.

 A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.