Az utolsó húzás, ami mindent megváltoztatott

Persze, Katától mindent megkapott, mégis kellett még valami plusz. Megszokta ezt, hiszen minden eddigi barátnője mellett voltak kalandjai. Kata viszont már az elején elvarázsolta, így akkor nem is gondolt másra. Ám az idő múlásával újból beindult a vadászösztöne. Nagyon szerette Katát, úgy, mint soha senki mást, és végre érezte, hogy képes lenne megállapodni. Mégis hiányzott a kaland. 

Ha visszagondolt az elmúlt hetekre, rosszul lett magától. Már a legjobb barátja is elfordult tőle, pedig Martin is hasonló kaliberű pasi volt, mint ő. Legalábbis régebben olyan volt. Mostanában kezdett megváltozni. Már nem értékelte az élménybeszámolóit. 

- Nem tudom, miért csinálod ezt? Azt hittem, hogy szereted Katát. 

- Persze, hogy szeretem, de annyi nő van még, aki rám vár. – mosolygott. 

– Nem ragadhatok le egy mellett. - Kata nem ezt érdemli. 

De csak legyintett Martin megjegyzéseire. 

- Ugyan már! Amiről Kata nem tud, az nem fájhat neki! – nevetett. 

- Mi lesz, ha megtudja? Kata okos nő, előbb-utóbb rá fog jönni, mekkora görény vagy. 

Kicsit szíven ütötte a barátja véleménye, de hamar lerázta magáról. Elkönyvelte, hogy Martin csak irigykedik rá. 

Nem hitt a lebukás veszélyében, aztán mégis bekövetkezett. Pedig mindig olyan körültekintő volt. De honnan is gondolta volna, hogy éppen abban az eldugott kis utcában fog összefutni Katával, ahol az asszisztensnő lakása van. Ráadásul meg is látta, amint csókolózva jöttek ki a lépcsőházból. Legszívesebben elsüllyedt volna. 

A legrosszabb az egészben, hogy Kata milyen higgadtan viselkedett. Nem ordított, nem rendezett jelenetet, csak nézett rá szomorúan, majd sarkon fordult és elrohant. Lehet, hogy jobb 2 lett volna, ha kiabál vele, vagy megpofozza. Akkor legalább lehetőséget kapott volna a védekezésre. 

Rögtön kocsiba ugrott és hazahajtott, de Katát nem találta otthon. Hiába hívta telefonon, üzent neki minden felületen, nem kapott választ. Kezdett kétségbeesni. Ilyen még nem fordult elő vele. Pedig sokszor félrelépett, de minden addigi barátnője elnéző volt vele, mindig sikerült kimagyaráznia magát. Lehet, hogy pont ezért nem érezte a cselekedetei súlyát. De Kata más volt, ezért is szeretett bele azonnal.

 Persze, ha visszagondolt az elmúlt napokra, akkor észre kellett volna vennie, mennyire megváltozott Kata viselkedése. Egyre komorabb lett, és egyre több kérdést intézett hozzá, pl. mikor jön haza, meddig túlórázik. Be kellett volna kapcsolnia a vészcsengőnek, éreznie kellett volna, hogy Kata tud valamit. Még az is megfordult a fejében, hogy esetleg Martin adta le neki a drótot. Mindig is sejtette, hogy Kata tetszik a barátjának. Mi van, ha így akarta megszerezni magának? Később elhessegette a gondolatot. 

Már besötétedett, de nem kapcsolt lámpát, csak ült a szobában szomorúan. Végre megzörrent a kulcs a zárban, és belépett Kata. Amint felkapcsolta a lámpát, és meglátta Danit a nappaliban, meghökkent. Lehet, hogy a sötét miatt azt hihette, nincs otthon. Dani arca egyből felderült, és örömmel sietett Kata elé, hogy megölelje, de a lány arcáról tükröződő undor megállította.

 - Kérlek, Kata, bocsáss meg nekem! – mondta rekedten. 

A lány nem felelt, nem is nézett rá, a két bőrönddel a kezében megindult a hálószoba felé. Dani tudta, mi fog következni, mégis reménykedett a kedvező fordulatban. Utána ment, és megpróbálta tisztára mosni magát, de Kata személyében süket fülekre talált. Úgy tett, mintha Dani ott sem lenne, csak némán pakolt tovább. Meg akarta magyarázni Katának, hogy az a másik nő semmit nem jelentett neki, de a lány nem volt rá kíváncsi. 

- Kata, kérlek, mondj valamit! – sóhajtotta. – Beszéljük meg! 

A lány most nézett rá először. Szép arcán látszottak a sírás nyomai, mégis nagyon fegyelmezettnek tűnt.

 - Nekünk semmi beszélnivalónk nincs egymással. – mondta higgadtan. 

- Szeretlek, Kata! – mondta kétségbeesve, majd végső ötlettől vezérelve így szólt. – Legyél a feleségem! 

- Tényleg ennyire hülyének nézel? – kérdezte felháborodva a lány. Mást nem is mondott, hanem folytatta a pakolást. 

Mikor mindennel végzett, lezárta a bőröndöket, elővette a telefonját és üzenetet küldött valakinek. Dani érezte, hogy ha a lány átlépi a háza küszöbét, már nem lesz több esélye, ezért 3 még egy utolsó dobással próbálkozott. Közelebb lépett, hátulról átölelte a lány karcsú derekát, és belecsókolt a nyakába. Kata mindig imádta ezt, most is jólesően hunyta le a szemét. Lehet, hogy még mindig szereti őt? Lehet, hogy még menthető? Ez a felismerés erőt adott neki. Maga felé fordította Katát, és szenvedélyesen megcsókolta. A lány erőtlenül omlott a karjaiba, és hagyta, hogy a szája után a nyakát is végig csókolja. 

Ezt az idillt a csengő hangja szakította meg. Kata meglepetten nyitotta ki a szemét, és eltolta magától a férfit. Úgy nézett rá, mint aki most ébredt fel egy hosszú álomból. A bőröndjeihez lépett, és elindult velük a kijárat felé. Dani ekkor kétségbeesett lépésre szánta el magát: az ajtóhoz ugrott, és ráfordította a kulcsot a zárra. 

- Tényleg azt hiszed, ezzel megakadályozhatod, hogy elhagyjalak? – kérdezte szigorúan a lány. 

Még egyszer megszólalt a csengő. Kata kiszólt az odakint várakozónak: „egy pillanat”, majd Danihoz fordult.

 - Állj el az útból! 

- Biztos, hogy ezt akarod? – nézett rá könyörögve a férfi. 

- Semmit sem akartam jobban. – felelte. 

Dani tudta, hogy most már nem tehet semmit. Nem akarta még jobban megalázni magát, ezért kitárta Kata előtt az ajtót. Az ott várakozó taxisofőr elvette az egyik bőröndöt, majd a lánnyal együtt megindultak a taxi felé. Dani letaglózva nézte. Érezte, hogy valami nagyon szorítja a torkát, de nem tudott gondolkozni. Az agya teljesen tompa volt. Betámolygott a házba, és elővett egy üveg whiskyt. „Majd holnap… – mondta magának. – Majd holnap kigondolok valamit… igen, holnap visszaszerzem.” Érezte, ha nem ezt tenné, megbolondulna.

Írta: Fodor Dorottya

Nyitókép: Shutterstock