Hűség - ösztönből jön, vagy döntés kérdése?

Reggel 6 óra van, kattan a vekker a hálóban. Érzem magamon, hogy szeretnék még visszafeküdni a párnáim közé a pihe-puha takarómmal, de nem lehet. Szólít a kötelesség, kezdődik a nap. A kedvesem 7 órakor már vigyázzban állva kezdi a munkáját a szolgálatban, ezért felkelek, hogy ne éhesen induljon el otthonról. 6 óra 45-kor kikísérem az ajtóig, mert felelősségteljesen kitartok mellette, és támogatom őt. Az évek óta tartó párkapcsolatunkban nekünk is vannak/voltak gondjaink, mint mindenki másnak. Azonban a hű szeretet és a tisztelet a mai napig él, s mindketten próbáljuk kimutatni ezeket az érzéseket a saját nyelvünkön.

Hűek sok mindenhez lehetünk az életben. Megtetszik egy termék, egy márka, vagy kialakítunk egy szokást, ami a mindennapjaink részévé válik. Ritkán okoz botrányt, ha egyik napról a másikra az egy éve használt tusfürdőnket le kell cserélnünk valami másra, illetve az sem feltétlenül erkölcstelen, ha több legjobb barátnőnk van. De mi a helyzet a férfiakkal? 

Azt vallom, hogy a hűség valódi alapja nem más, mint a szeretet. A szeretet ugyanis megadja saját magunknak és partnerünknek is a szabadságot, a döntési lehetőségeket, és a tiszteletet. A hűség számomra azt jelenti, hogy sem gyávaságból, sem kényelemből, sem pedig bosszúállásból nem hazudok a társamnak. Ha a szívem mélyén érzem szerelmünk tüzét, nem kérdés, hogy megcsalom-e őt. Azonban az életben ez nem ilyen egyszerű, hiszen mindig vannak viták, kilengések, amik sokszor arra sarkallnak minket, hogy lépjünk tovább. Ám a nyílt kommunikáció, a közös felismerések mind segítik a gyógyulásunkat. S akár együtt maradunk a jelenlegi partnerünkkel, akár nem, mi hűek maradtunk, mert ahelyett, hogy félrevonultunk volna, mindent megtettünk a javulás érdekében. 

Ha hű vagyok magamhoz, az érzéseimhez, a cselekedeteimhez, akkor őhozzá is. Ameddig boldog vagyok a párommal, addig önazonos vagyok, s azt hiszem, ez itt a kulcs. Minden csók, az összes ölelés és vita igaz, mert ösztönből jönnek. S addig, ameddig így élek, büszkén mondhatom, hogy hűen szeretek valakit, akiben lelkem tükröződik. Akinek ismerem a pozitív és a negatív tulajdonságait, aki tükröt tart nekem, hol tartok az életben, s ezáltal boldoggá tesz a tudat, hogy a lelkem egy része benne él másokban, ugyanakkor ők is bennem.

Mit nevezünk tehát hűségnek? 

Azt az állapotot, amikor nem akarunk álarcok mögé bújva össze-vissza hazudozni az érzéseinkről. Amikor tiszteljük magunkat, és másokat is annyira, hogy felvállaljuk azt is, ami fáj. Amikor nincsenek üres ígéreteink. Ha az érzéseink alapján döntünk, mindig hűek maradunk önmagunkhoz, és a párunkhoz is.

Nyitókép: Shutterstock