Mint madár a kalitkából, úgy menekültem a kapcsolatból

Lacival a középiskola végén jöttünk össze. Kapcsolatunk olyan szeszélyes volt, akár a hullámvasút, mégis kitartottunk egymás mellett. Húszas éveink elején közös albérletbe költöztünk. Az egyetem mellett hétvégente árufeltöltőként dolgoztam, de Laci nem volt ilyen sikeres. Hiába volt ügyes asztalos, rövid idő alatt mindenhonnan menesztették, majd inni kezdett. Egy fizetés azonban két emberre és egy lakásra a diákhitel mellett túl kevés volt. Már-már ott tartottunk, hogy haza kell költöznünk, vissza a messzi faluba, amikor egy nap azzal fogadott nagy büszkén, hogy van munkája.

Ismét fellélegeztünk, boldogok voltunk, hogy rendeződnek a dolgok. Amikor kérdeztem tőle, mit sikerült szereznie, nagy büszkén mondta, hogy online, home office állás, kötetlen munkaidővel, de ettől többet nem árult el. Kicsit csalódtam, hogy nem bejelentett állása van, próbáltam rávilágítani, hogy ez a későbbiekben még gondot okozhat, de csak kinevetett. Ez pedig egy kényelmes állás, nem olyan megterhelő és veszélyes, mint az asztalos lét, az ujjai így biztonságban vannak, meg a dereka is. Néhány hónap alatt egyre jobban boldogult az online térben. A sikernek viszont ára volt, ami rányomta bélyegét kapcsolatunkra. Amikor ő ráért, én dolgoztam és fordítva, ami miatt eltávolodtunk egymástól.

Az egykor kedves, törődő fiú képe szertefoszlott. Laci abbahagyta az asztalos munkát, hiába kérleltem, hiszen jó érzéke volt hozzá. Ügyes kezének nyomát hordozta a konyhaasztalunk és több kislámpa is szerte a házban, de mindez már nem érdekelte. Új hóbortot talált magának és naphosszat nyomkodta a gépet. A pénz megszállottja lett, melyet azonnal el is vert a közeli kisboltban és az online térben néhány magamutogató nőcske végett. Egyik nap a szememre vetette, hogy ha nem szórnám a pénzt újabb rongyokra, tán nem okozna problémát a háztartás fenntartása se. Azt mondta, majd ő beosztja szépen a fizetésem, kéri a bankkártyámat, innentől csak készpénzzel vásárolhatok, amit ő ad. Az mit se számított, hogy csak azért vetem néhány szexi ruhadarabot, hogy elcsábítsam a gép elől, hogy visszakapjam azt, akit egykor szerettem.

Az első pofon egy héttel később csattant arcomon, mert nem volt mit ennie nap közben, míg tanultam és dolgoztam. Őrjöngött, hogy a múlt héten adott pénzt, az hová lett, miért nem főztem, miért nincs kimosva a tegnap kitett szennyes ruhája. Megrettenve tekintettem rá. Közöltem vele, hogy ezt nem teheti, hogy itt a vége, elég volt, itt hagyom. Szemeiben azonban őrült fény csillant, aztán megragadta karomat és betaszított a hálószobába. A zár kattant, én pedig ott ültem döbbenten, elzárva a külvilágtól. Még a telefonomat is elvette. Hiába dörömböltem, nem nyitott ajtót. Ha a szomszédok hallották is a szóváltást, már megszokták az elmúlt két évben, nem törődtek velem. Laci valamikor hajnalban törte rám az ajtót részegen, kijelentve, hogy ideje szórakoznunk kicsit. Már maga az ötlet is annyira undorított, hogy felfordult gyomrom. A szerencse azonban mellém szegődött, még az előjátékig se jutottunk, mert ahogy vízszintesbe került, azonnal elaludt. 

Kisegér módjára surrantam ki a szobából és a fél lakást áttúrtam reszkető kezeimmel, hogy ugyan, hová tüntette el telefonomat és tárcámat. A többi nem igazán számított, minden más ráért és pótolható volt. Csak ki akartam jutni a házból, mert úgy éreztem, menten megfulladok. Hallottam, amint horkant egyet álmában, ami azt jelezte, félkómában van. Megtorpanva füleltem, de nem mozdult. Szívem hevesen vert, amíg elértem az ajtót. Be se zártam magam után, szinte azonnal futásnak eredtem, le a lépcsőn, ki az utcára. Csak jóval odébb, két-három buszmegállónyi távolságra tudtam fellélegezni és megkönnyebbülni. Itt már nem ér el, már nem bánthat. Szabad vagyok, akár a madár.

Kissé tanácstalanul tekintettem körbe. Telefonom majdnem lemerült, a tárcám kongott az ürességtől. Mélyet sóhajtva indultam el a kollégium épülete felé. Oda nem engedik be, hiszen nem tanuló. Út közben felhívtam apámat, hogy jöjjön értem és segítsen visszaszerezni legalább az iskolás cuccaimat. A kora reggeli hívás meglepte, aztán perceken belül útnak is indult, mint a hős megmentő sereg, hogy még aznap biztonságba helyezzen.

Nyitókép: Shutterstock