Férfivélemény: Arra lettünk nevelve, hogy ne éljük meg az érzéseinket

Sajnos való igaz, hogy mi , férfiak sokkal kevésbé éljük meg az érzelmeinket, és ezt a női nem képviselői nehezen értik meg. Azt hiszem ennek az az oka, hogy mi férfiak - legalábbis az én '80-as években született generációm tagjai, és annak felmenői- minden helyzetben racionálisan próbálunk viselkedni. Valahogy kezdettől arra lettünk nevelve, hogy ne éljük meg az érzéseinket.

 – hallottuk sokat gyerekkorunkban.

Azt hiszem, ha valaki gyerekkorában nem tanulja meg megfogalmazni az érzéseit, csak azt a reflexét fejleszti, hogy tudja azokat elnyomni, akkor az igény is elcsökevényesedik benne, hogy foglalkozzon az emocionális oldalával. Sajnos van oka annak, hogy kialakult rólunk az a kép, hogy csak eszünk, iszunk, állandóan a szexen jár az eszünk, és a hobbinknak élünk.

A lányok érzéseivel általában többet foglalkoztak gyerekkorban. Vagy volt egy anya, vagy egy nagymama, vagy egy nagynéni, aki kezdettől beszélgetett velük, meghallgatta, nevelgette, okította, fejlesztgette az emocionális oldalukat. Az én gyerekkoromban nem nagyon merült fel, hogy egy fiúnak is lehet igénye ilyesmire. A velünk való foglalkozás sokszor kimerült annyiban, hogy ittas apukák fociztak velünk a réten, vagy sörtől bűzölögve durrogtattak nagy bölcsességet a nőkről horgászat közben.

Felnőttkorra aztán kialakult a kép, hogy attól lesz ideális egy férfi, ha sok pénzt tud szerezni és jól bánik a nővel, meg a családdal. És itt a jön a baj, mert a nő egy felnőtt testben élő gyereket lát, akivel csak korlátozott, felszínes témákban lehet társalogni, és akinél a szórakozás valahogy össze van kötve a piálással. Persze sok szempontból ideális, de valami még sincs vele rendben.

Na, most azok a nők, akik "csak" egy arra alkalmas apát keresnek a leendő gyerekeik számára, azoknak bár bosszantó, hogy sok szempontból a férjük is egy plusz gyerek a családban, de ha lehet rá racionális értelemben, mint párra számítani, akkor legyintenek egyet, hogy mindegyik ilyen faék egyszerű. Meg hát nem jár olyan sokat el a haverjaival, annyi meg belefér.

Viszont azok a nők, akik mélyebben meg akarják élni az érzelmeiket, akiknek nem elég, hogy csak a gyerek-szülő kapcsolatban tudják megélni az érzéseiket, azok pár év kapcsolat után belefásulnak a szürkeségbe.

A férfi persze nem érti, hogy mi történt, hiszen ő jó férj, jó apa, dolgozik és a családjának él, akkor miért nem kap testiséget, hiszen az JÁR neki. Aztán felbukkan a munkahelyen egy kollegina, aki először csak meghallgatja, aztán már egyre többet jelent neki... A folytatást ismerjük. Mire elérkezünk a válás időszakába, addigra már két egymást gyűlölő ember áll szemben, akik mindenben a másikat hibáztatják.

Van persze nagyon sok író, közszereplő, aki tart előadásokat, publikál rendszeresen, és ír könyveket is, viszont az ilyen tartalmak -annak ellenére, hogy sok a férfi előadó is- mégis inkább a nőket érintik meg. És a nők is sokszor azt hallják meg, hogy miben kellene a férfinek megváltoznia, és ettől csak még jobban utálják a másik nemet, aki nem nyitott a téma iránt.

Nyitókép: Shutterstock