6 dolog, amiért szülőként már egyáltalán nem hibáztatom magam

1. Főzés

Sok helyen olvastam és hallottam, hogy egyes anyukákat a főzés kikapcsol. Ez velem még egyszer sem történt meg. Voltak próbálkozások, vártam, hogy kisimuljon az idegrendszerem krumplipucolás közben, de a katarzis elmaradt. A folyamat közben végig azon szorongtam, milyen kifogással élnek majd a gyerekeim, hogyan fogják megmagyarázni, miért nem esznek az ételből. És ha úgysem kell nekik, miért nem töltöm ezt az időt valami mással? (Töretlen próbálkozásaim egyetlen oka a férjem volt.) 

 Ha nem tetszett nekik a menzai ebéd az iskolában vagy az óvodában, kinyitom a mélyhűtő ajtaját, és teljes nyugalommal teszem az airfryerbe a fagyasztott dínókat vagy a nuggetseket. Mielőtt bárki megkövezne ezért, vagy értesítené a gyámügyet, szólok, hogy mindig adok mellé csemege uborkát, répát, esetleg brokkolit nyersen (igen, bármilyen furcsa, szeretik), és egy kis sajtot is. Kompromisszumos megoldás, de mindenki boldog.

2. Digitális kütyük

A második fontos dolog pedig szorosan kapcsolódik az elsőhöz. Gondolatban biztos sokan megdobálnak rohadt paradicsommal, de a tablet nálunk néha életmentő. Amikor a fejem majd szétrobban, vagy túlterhelt vagyok a munka miatt előveszem a kütyüket. Nyilván mindenhol IS alkalmazzuk a szülői felügyelethez szükséges applikációt, és nem bámulathank bele egész nap kontrollálhatatlanul a telefonba, de bevallom, ha nagyon elegem van, még popcornt is adok nekik mellé.

3. Kézműveskedés 

Rágott a lelkiismeret azért is, mert úgy éreztem, keveset kézműveskedünk. Hát mi lesz így a finommotorikával? Párszor kényszerítettem magamat és a tulajdonképpen a gyerekeket is, hogy készítsünk valami kis cukiságot, de a végére mindig egyedül maradtam, a mű pedig el sem készült. A kézművekedés furcsa dolog, vagy szereted, vagy utálod. Én akkor szeretem, ha egyedül csinálhatom (kötök vagy horgolok), a gyerekeim meg leginkább sehogy sem. Elhatároztam, hogy nem kényszerítem őket, majd másban lesznek jók. 

4. Rend és tisztaság

Attól is állandóan görcsben voltam, hogy szalad a ház. De ki és mikor döntötte azt el, hogy mindig minden körülmények között rendet kell tartani? A heti századik porszívózás és portörlés között inkább társasozok a srácokkal. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy a szabadidőnket együtt töltsük és közben jól szórakozzunk. Nem szeretném, ha a halálom után annyit tudnának elmondani a rólam, hogy milyen szép tiszta volt a konyhánk.

5. Együttalvás

Pontosan ilyen meggondolásból nem tessékeltem ki őket az ágyamból sem. A hitetlenkedve feltett "Mi vaaaan? Még mindig veled alszanak???" kérdést már megszoktam, egyszerűen elengedem a fülem mellett, és nem gondolom, hogy bárkinek meg kellene magyaráznom, hogy miért alakult ez így. Nagyon szeretem, hogy együtt alszunk, úgy tudok pihenni, ha mellettem vannak. Nincs annál szebb érzés, mint amikor éjjel félálomban hozzám bújnak, vagy keresik a kezemet a kezükkel. Nyilván nem marad ez így örökre, érezni fogják, amikor eljön az idő és kiköltöznek mellőlem, addig azonban élvezem az ilyen pillanatokat. 

6. Következetesség

A gyereknevelés kapcsán folyton előkerül a következetesség fontossága, amit nem is vitatok. Nem vagyok azonban a legjobb benne, ez tény. Néha előbb beszélek, mint gondolkodom, és a “nem” sokszor a rábeszélés és a könyörgés hatására “igenné” változik. Emiatt sem ostorozom már magam, arra ügyelek helyette, hogy partnerként kezeljem a gyerekeket és szépen, tisztelettel beszéljünk egymással.

Mindent jól akarunk csinálni a gyerekeinkkel, de ez hatalmas nyomás. Pontosan tudjuk, milyennek kellene lennie egy jó anyának vagy apának, milyen egy kiegyensúlyozott gyerek, és hogyan viselkedjünk megfelelően bizonyos helyzetekben. 

 Megmondom, bekopogtat a rossz lelkiismeret és az önostorozás: ma megint nem került egészséges étel az asztalra, ma megint elmaradt az esti mese, és nem játszottunk eleget. Azért alakult így a napunk, mert dolgoztam, mert nem volt időm mindenre, mert nem volt kedvem, és különben is, öt percet magamnak is akartam a kanapén. Tudom, hogy a családom és a barátaim, sőt, a gyerekek sem hibáztattak ezért, csak én bántottam magam. Állj le ezzel te is!

Nyitókép: Shutterstock